Empátiából egyes, leülhetsz!

Adományozási kedv hazánkban: okok és lehetőségek.

Elveszett a bizalom a civil ügyekben? Nincsenek eléggé szem előtt? Nem éri el a XXI. századi ember ingerküszöbét a felvetett problémák sokasága?

Talán mind. Nézzük először a BIZALOM érzékeny területét. Az elmúlt években kisebb port kavartak az alapítványi vagyonnal való visszaélés hírei, a legfrissebb az Országos Állatmentő Alapítvány, amely 2,5 milliárdot vitt el, vagy a gyermekmentőt nem csak gyermekek szállítására, hanem megfogalmazásuk szerint „közérdekű ügyek intézésére” is használó Gyermekrák Alapítvány évekkel ezelőtti botránya. Utóbbit a hatósági vizsgálat felmentette a visszaélés vádja alól, de a hír épp elegendő ahhoz, hogy kárt okozzon a szektornak.Hiszen a jogkövető magatartás önmagában nem elegendő a társadalmi kérdésekkel foglalkozó szférában: az, hogy mi ízléses, netán etikus magatartás, az jogtól független.

Gyomlálni kell. Nekünk, adózó állampolgároknak is lehetőségünk van a tisztításban részt venni, akkor, amikor az SZJA bevallás során 27 ezer szervezet között válogatunk adóforintunk „adományozása” miatt.

Mondhatjuk, a fenti botrányok megrendítik a szektort, azonban még mindig nincs nagybetűs ELÉG VOLT! felkiáltás.  Sem civil, sem kormányzati belső indítvány, ezek megtorlására a rendszer átláthatóságának kialakítása érdekében.

Pedig az adózók bizalmával való visszaélés nem maradhat következmények nélkül. A hazai non profit szektor megérett egy élesebb változásra. Kezdeményezés van itthon is pl. Adománygyűjtő Szervezetek Önszabályozó Testülete, mely egy fizetett szolgáltatás a non profit szervezetek számára. Etikai kódex elvével igyekszik bizalmat gerjeszteni Bennünk, adományozókban, azokkal a szervezetekkel szemben, akik vállalják a kódexben leírtakat. Kezdeményezésük egyelőre nem fedi le a szektort. Mivel extra költséget jelent a szervezeteknek (éves díja 20.000-70.000 Ft-ig terjed bevétel arányosan, illetve további egyszeri 10.000 Ft monitorozási díj), inkább csak a legnagyobbak neve mellett szerepel, hogy „Etikus”.

Transzparenciára van szükség, ami ismét képes bizalmat ébreszteni, és ezáltal növeli az adományozási kedvet, segítve az ügyek eredményességét!

Ezzel át is térhetünk az ÁTLÁTHATÓ működés szükségességére.

Az átláthatóság ma már alapvető társadalmi igény, elvi követelmény.  Jelenleg morális kér(d)és, nem kizárólag jogi szinten kezelendő probléma. Az éves beszámolók közzététele még nem jelenti azt, hogy az adományok felhasználásának arányát megnézhetjük, ne adj Isten, azok projektben való megvalósulását is látnánk levezetni. Vagyis igény van arra, hogy lássuk a forintunk mit vagy kin segített, hatékonyan dolgozik-e az adott non profit szervezet?

Azonban ez a láthatóság, nyomon követési lehetőség az adományozó részéről, az adományozás pillanatában meg is áll. Nem tudod, lett-e új kennel,, nyaraltatták-e a gyerekeket, került-e több kréta netán laptop az iskolába? Érdemes lenne tudni, mert olyan lélektani változást hoz(hat), amivel alapvetően változik meg az adományozáshoz való hozzáállásunk, már-már érzékenyebbek leszünk a világ eszméletlen hangos zajai közt halkan felcsendülő társadalmi problémák segélykiáltására.

kép: tabukhangja.hu

És akkor ezzel a lendülettel forduljunk is rá az eredményesség kérdésére: avagy mennyit ér az adományod?

Tudomásul kell venni, hogy a civil szervezetek is gazdasági elveken működő egységek. Tehát üzemeltetési és fenntartási költségeik vannak. Költségek, mint áramszámla, munkabér, akár irodafenntartási költség, könyvelés stb. Az adományod teljes összegét akár önmaga fenntartására is fordíthatja a szervezet.

Mivel Magyarországon nincs olyan központi – akár piac által generált – a civil szférát pénzügyi átláthatóságát biztosító platform, így USA példát hozok 100 dollárnyi adomány felhasználására.  

Az arány 15 % – 90 %-ig terjed, vagyis 100 Dollárból csak 15 dollárt, van szervezet, aki 90 dollárt fordít a kitűzött célra és a fennmaradó részt adminisztrációs költségre. (forrás: charity navigator)

Miért fontos ez? Ennek jelentősége a célok megvalósulásánál van. Az eredményesség növelése minden szervezet célja, de egy szervezet menedzselése ugyanúgy tudást igényel. Okosan elkölteni a rendelkezésre álló összeget, nehéz feladat. Menedzsment tudást igényel.

Volt szerencsém olyan szervezetnél járni, ahol lélektelenül kongott az óriási iroda, munkaállomásokkal zsúfolt légtere, számítógépek sötétben várták, hogy kopogjanak rajta a tenni vágyó ujjak. 1 ember dolgozott.

Az iroda fenntartása rengeteg költséggel jár, be kell látni, és meg kell lépni a változást. Pl. kisebb irodába költözni.  Vagyis meg kell tanulni a költségoptimalizációt.

A másik vesszőparipám a prevenció jelentőségének figyelmen kívül hagyása. Sok társadalmi kérdés esetén úgy érzem futunk a probléma után, de több társadalmi konfliktus preventív kezelése célszerűbb lenne. Nyilván vannak témák, amelyeknél nem lehetséges, de számos van, aminél hatékonyság növelő lenne a preventív szemlélet kommunikálása.

Sokakat érdeklő témát hozva: állatvédelem. Azon belül, ami kiemelkedő hatásfokot hozna: Felelős állattartás szemléletének elterjesztése (oktatás), szaporító és tenyésztő közötti különbség kommunikálása.

Tűzoltás zajlik az állatvédelem terén!

TREND lett kutyát tartani, de ezek negatív hatásai nincsenek definiálva.

Ez az ezer éves vicc jól kifejezi a hazai állapotokat:

„Megy haza a férj a születésnapján, és azt látja, hogy a felesége a lépcsőn ül, és keservesen sír.
– Mi történt? – kérdi tőle.
– Jaj, úgy szégyellem magam! Finom vacsorát főztem neked a születésnapodra, de a kutya mind megette.
A férj összeráncolja a szemöldökét:
– Cseppet se búsulj! Ha megdöglene tőle, majd veszünk egy másikat!”

És tessék a menhelyek kapacitás gonddal küzdenek.

Nem állítom, hogy minden kutyára vágyó kötelessége menhelyről elhozni az új családtagját, de ha netán a felelős állattartás fogalma, a felelős tenyésztés fogalma a köztudat részéve válna, lehet már néhány százalékkal csökkenteni tudnánk a túlfeszített helyzet adta égtelen problémát. Vagyis a prevenciós célokat is kitűző szervezetek fenntartása közös ügy!

Felmerül a kérdés: Szükség van-e ennyi, külön működő, de azonos témát és sok esetben lokációt lefedő szervezetre, hiszen a fenntartási, üzemeltetési költségek sokszorosan mennek az éterbe. Érdemes lenne együttműködésen gondolkodni? Akár 1-1 projekt szintjén? Vagy még bonyolítaná az amúgy sem egyszerű helyzetet?

Női Liga úttörőnek tűnik ebben (5 civil szervezet, 4 ügy – a női egészség megőrzéséért), felismerték az „együtt”ben rejlő potenciált, és összefogtak:

„…egyesítve erőinket, tudásunkat, tapasztalatainkat”

ahogyan ők szlogenizálták céljaikat.

A cikkem bármennyire támadásnak tűnik, azon szervezetek mellett kardoskodik (hozzáteszem kéretlenül), akik tisztességgel, átláthatóan, célokat kitűzve kívánnak és tudnak is működni. És azon szervezetek ellen szól, akik a szakma hitelét rontva, sokszor ROMBOLVA, a legértékesebb kapcsot bontják szét, ami az embert és az ügyet összekapcsolja, a BIZALMAT.

Számos csodálatos, széllel szemben is kitartóan működő szervezet van itthon, és igen, van, amely állami kasszát csorbító, életekkel és lelkekkel szórakozó. Több száz szervezetről gyűjtöttem információt, céljaikkal és eredményességeiket kutatva. Túl sok szervezet volt, akikről nem tudtam adatokat gyűjteni, mintha nem is léteznének, de gazdagodtak az 1% hozzájárulásából.  Rejtőzködés?! Nem épp bizalomgerjesztő, és nem épp az a fogalom, ami párosítható a non profit szervezek többségéhez.

Amiben én hiszek: átláthatóbbá tenni a non profit szervezetek működését, ösztönözni a prevenció hangsúlyozását, és összefogással rendszerszintű célokat kitűzni.

Amit Te tehetsz:

Találd meg a szívügyed, a hozzátartozó etikus szervezetet és KÉRLEK, rendelkezz az 1 százalékodról!

Szerző:

Kalocsai Adri

Arról beszélek, amiről mások nem akarnak, vagy nem tudnak: a tabuinkról, a tabuimról, a tabuidról. Társadalmi bukásainkról, a szégyenletesnek tartott, titokként kezelt kérdésekről.