Indulatenergia – Egy felfedezésre váró megújuló energiaforrás

Elgondolkodtatok már azon, hogy a végtelen használatú megújuló energiákat, nem kizárólag az anyatermészet tudná biztosítani az emberiség számára? Mire gondolok?

Az ember alakítja a világot olyanná, amilyen most. Az emberi szervezetben, valahol agy rejtett zugában, fut az indulat program, mely szépen meríti az akkumulátort. Ez a végtelenített program, mely 0-24 aktívan dolgoztatja a szervezetet, minősítésre, ítélkezésre állandóan kész állapotban várja az aktiválást. Ez a program, termeli az INDULATENERGIÁT, amely jelenlegi alkalmazásával, mérgező módon hat a környezetünkre, és önmagunkra.

“Megújuló energiaforrásnak nevezzük az energiahordozók azon csoportját, amelyek emberi időléptékben képesek megújulni, azaz nem fogynak el! Tehát előnye, hogy nem fenyeget a készletek kimerülésének veszélye.”

Na tessék! Tökéletesen illik az ember által kibocsátott energia tényezőire.

Miért foglalkoztat ez engem? Azért, mert ez az energia igenis létezik, és így akár valami pozitív változásra ösztönző energia forrása is lehetne.

Vegyünk néhány példát arra, hogy mi kelt a magyarok többségben indulatot?

A közlekedési kultúra, a gyermeknevelés, állattartás, közszereplők magánélete, ismeretlenek magánélete, mások szexuális identifikációja, húsevés, nem húsevés, a magyar foci, a közszereplők vagyona, egészségügy, politika, kisvasút.

Így gyorsan néhány, ami központi téma a magyar társadalomban.

Nyilván a fentebb leírtak nem jelentik azt, hogy az indulat létjogosultsága minden esetben helytálló. Azonban sokszor igen, és ezek alapján az indulat energia potenciális alkalmazási területeit le is írom ide megfontolásra:

Állatvédelem, felelős állattartás, környezetvédelem, oktatás, mentálhigiéniai kérdések, politika, kultúra.

Hogyan használjuk ezt az indulatenergiát a mindennapjainkban?

Kommentháborúkba, üzengetésekbe, és billentyűzet generálta fenyegetésekbe, sértésekben éljük ki igazságérzetünk csorbítását, vagy egyéni frusztrációinkat. Eredmény:  a nullához konvergál!

A felháborodás jó, de az a folyamat első szakasza, nem a lezáró része.

Nézzünk meg egy könnyebb indulat témát kezdésnek:

Színházbarbár jelensége

Tagja vagyok néhány FB csoportnak, amely alapvetően jegyek adok veszek cseréje, mégis hétről-hétre előkerül a modortalan és kultúrához nem illő viselkedés/öltözködés kérdése. Pl. a mobiltelefon előadás közbeni használata. A modor, illő viselkedés, és társadalmi szempontból nézett szocializációs aktivitások új életformákra való optimalizációja társadalmi feladat. Nem egyéni és nem kormányzati. Vagyis az új szokások, a meglévő morális szabályokhoz való illesztése, csiszolása alap feladata egy örökké formálódó közösségnek. A többségi vélemény miszerint helytelen viselkedés egy családi beszélgetést előadás alatt lefolytatni, önmagában akceptálttá teszi az új normát, aminek érvényt kell szerezni. Az érvényre juttatás már több szereplős. Pl. a színház vagy a színészek érdekképviseleti szervei saját hatáskörükben protokollá alakíthatnák.

Evezzünk kicsit botrányosabb példa felé, amin keresztül megmutatom, mi a düh utáni lehetséges szakasz:

Magyar Láma jelensége

Mi oly „szerencsések” vagyunk, míg a világnak egy Dalai Lámája van, nekünk több is jut erre a kis országra. Ezek a lámák, azok, akik megmondják, hogyan kell érezned, megmutatják a féligazságot a világról és önmagukról. Napi Coelhok, amelyek azt az érzetet keltik benned, hogy ezek a napi mantrák bármin is változtatnak. Egy dolgon biztosan: a vagyonuk gyarapszik, te pedig becsapva, kényelmes módban tartod magad, hiszen a napi mottót elolvastad, likeoltad és ígéretet tettél arra, hogy megpróbálod alkalmazni.

Akinek valóban van ereje a változásra, az tesz is érte, nem csak olvas róla, és gombokat nyomogat. Ha mottókra, szolárium előtti selfie fotókra van szükséged egy önjelölt életmód tanácsadó, vagy diploma nélküli pszichológustól, akkor ennyi erővel kikérheted a hentesnél is a tanácsot arról, hogy jól házasodtál-e, mondjál-e fel vagy vedd-e fel a CSOK-ot. Az életedért Te felelsz, és ha sz@rban vagy azon egy önjelölt által árult motivációs bögre bizony már nem segít. Ahhoz szakember kell.

Következő egy sokakat érdeklő téma.

Az állatvédő digitális ninja jelensége

Kommentelsz, és kötéllel fenyegetsz a FB csoportokban, sokszor már akkor is, ha valaki új gazdit keres kedvencének. Komolyan? Fenyegetőzöl és minősítesz? Mentél utcára transzparenssel, hogy szigorítsák a törvényt? Támogatsz adománnyal állatvédőket? Fogadsz örökbe kutyát? Netán önkéntes vagy valamelyik menhelynél? Vagy egyszerűen csak felszeded a kutyád után a produktumot? Ja, nem? A többség nem.

Talán ezekkel kellene kezdeni, mert az állatvédelemben felmerülő problémákat nem a szájkarate fogja megoldani, hanem a jövő generációnak felelős állattartásra nevelése, a tenyésztés és szaporítás fogalmának határozott elkülönítése, sufni szaporítók felszámolása, akár az ivartalanítás állami támogatottságának elérése stb. Amit Te tehetsz, az az, hogy nem veszel a gyerekednek nyuszit vagy kutyát csak úgy, nem veszel magadnak állatot, azért mert unatkozol vagy magányos vagy,  támogatod a hatékonyan működő állatvédőket, ha már annyira szívügyednek tartod a témát, hogy emberhez méltatlan szintre süllyedve csattog kezed alatt a klaviatúra.

Indulatainkat használhatnánk közösségépítő, javító vagy normazavaros állapotok felszámolására, nem pedig azok fenntartására.

Szerző:

Kalocsai Adri

Arról beszélek, amiről mások nem akarnak, vagy nem tudnak: a tabuinkról, a tabuimról, a tabuidról. Társadalmi bukásainkról, a szégyenletesnek tartott, titokként kezelt kérdésekről.