Mocskos a világ, mocskos világ?

1972. június 5-én kezdődött az ENSZ első környezetvédelmi világkonferenciája. Azóta ez a nap a környezetvédelem napja.
Ennek nyomatékosítására, leszaladtam az irodám környékére, és felszedtem mások mocskát. Igen, így hívom.
15 perc odafigyelés, sajnos ezen a budai utcán most nem látszik. A 300. (!) csikk után abbahagytam a számolást. Ezt a rengeteg csikket, egy közterületi szemetes környékéről szedtem össze (bank és iskola környékén). Nem tudtam befejezni.
Megyek még.

Ez, amit örökségül hagyunk? Bocsánat, a kérdés szükségtelen.

EZ, AMIT ÖRÖKSÉGÜL HAGYUNK.

A zacskó, amiben szedtem és a kesztyű, amit erre rendszeresítettem, egyik sem túl “zöld”. Miért vallom be mégis?
1. Ez az IGAZSÁG. A Föld és a jövőnk nem a zero tolerancia elvvel menthető meg.

2. Én is lépésről-lépésre változtatok. Nem az a lényeg, hogy mindent kidobj, ami műanyag körülötted, hanem ha már van, akkor használd fel valamire, és legközelebb keress ökobarát alternatívát.

A környezet védelme nem egy radikális hóbort, hanem a túlélésünk záloga.

Kezd el apránként!

Szerző:

Kalocsai Adri

Arról beszélek, amiről mások nem akarnak, vagy nem tudnak: a tabuinkról, a tabuimról, a tabuidról. Társadalmi bukásainkról, a szégyenletesnek tartott, titokként kezelt kérdésekről.