Szociális érzékenység? Empaták?

Társadalmi érzékenyítés

Habár számomra ez a szó elfogadása, befogadása, mármint az, hogy érzékenyítés, komoly belső munkát jelent, mert egy pozitív érzelem kicsit erőszakos külső befolyásolásával társítom, de amint ezt a szemantikai utat elhagyom, a gondolatok továbbszökkennek arra, hogy igazán MIT is jelent ez? És valóban létezik-e?

Lehet-e szociálisan érzékennyé válnod, ha nem vagy az, vagy ismét azzá lenni, ha valaha voltál?
Jut itt eszembe, az állatvédelem. Számomra meglepően nagy halmazt jelent az állatvédelem iránt érdeklődők, érzékenyek száma hazánkban, ugye ezt az SZJA 1 % felajánlások elemzésében be is mutattam.
(Ha még nem olvastad az elemzésemet, a blogon megtalálod.)

Sokadjára olvasom az állatvédelmi csoportokban, az “inkább a kutyának adom a pénzt, mint az embernek” típusú kommenteket.
Mélyen megrendítő tartalom.
Nem az, hogy ezt írja, hiszen óriási szükség van az állatok és a környezet védelmére, épp úgy, mint az ember szolgálatára.

Ami megrendít, az az, hogy milyen múlt és tapasztalat van emögött a mondat mögött!?
Milyen út vezet oda, hogy az ember már nem tényező? És lehet-e hinni, hogy a szívünk nem szelektál?
Haladjunk most az elsődleges külső tényezőkkel (nem a belső utakkal, direkt sorstényezőkkel):

HOGYAN jelenik meg MA a magyar oktatási rendszerben a szociális érzékenyítés pedagógiai aspektusban?

Van-e kézzel fogható jele, annak, hogy a jövő generációjának szemét és szívét nyitogatjuk a világ problémáinak valamennyi befogadására?

Ha már oly sok felnőtt, inkább becsukta.

Szerző:

Kalocsai Adri

Arról beszélek, amiről mások nem akarnak, vagy nem tudnak: a tabuinkról, a tabuimról, a tabuidról. Társadalmi bukásainkról, a szégyenletesnek tartott, titokként kezelt kérdésekről.