Parányi ember istenkomplexussal

Talán látva a teljes egészet, képesek vagyunk védeni a teljes egészet.

Bennem ez a mondat született meg Fred Hoyle brit fizikus 1948-as gondolata kapcsán:
“Ha majd egyszer hozzáférhető lesz egy olyan fénykép a Földről, amely a világűrből készült[…], az minden másnál erőteljesebb hatással lesz a gondolkozásunkra.”
(Világtörténelem, BBC, 6.szám, 2019. Június)

Nem így lett. Sajnos.
A júniusi Világtörténelem magazin számában van egy cikk arról, hogyan változtatta meg az űrben, vagy épp a Holdon járva, az asztronauták képét, szemléletüket az univerzumról, a bolygóról. Van, akinek ez a tapasztalat ember és Isten viszonyát formálta át saját világnézetében.

Nagy hatással volt rájuk, viszont emberiség szintjén, szerintem ez a hatás elmaradt.

Nem változtatta meg legtöbbünk viszonyát a Földdel.

50 évvel ezelőtt láthattuk bolygónkat először teljes egészében, ma pedig annyi minden ember feletti teljesítmény után, mégis csak ott tartunk, hogy törvénybe kellett iktatni, hogy ne pusztítsuk el azt pl. szívószállal.

Úgy érzem kimaradt egy fázis az elmúlt évtizedek bolygóhasználóinál:

“Tisztelni a Földet” fázis.

Tanuljuk meg és adjuk át az utánunk következőknek!

Megindító gondolat Mike Collinstól (Apolló 11 asztronauta):
“A bolygó, amelyen közösen osztozunk, sokkal alapvetőbb módon köt össze bennünket, és sokkal fontosabb, mint a bőrszínben vagy a vallásban vagy a gazdasági rendszerekben található különbségek”.

Talán óvnunk és szeretnünk kellene azt, amely az Életet fenntartja és összeköt minket. De ez egyéni vélemény.

Szerző:

Kalocsai Adri

Arról beszélek, amiről mások nem akarnak, vagy nem tudnak: a tabuinkról, a tabuimról, a tabuidról. Társadalmi bukásainkról, a szégyenletesnek tartott, titokként kezelt kérdésekről.