Szoptatás: Amikor az élet a tabu

Darázsfészek téma következik!
Olyan, amiről mindenkinek van véleménye, elmondom most az enyémet!

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) augusztus első hetét a szoptatás világhetévé, augusztus 1-jét az anyatej világnapjává nyilvánította. A WHO 1990-es nyilatkozata felszólítja a kormányokat: biztosítsák az édesanyáknak, hogy csecsemőiket hathónapos korukig kizárólag szoptathassák.
1990-es nyilatkozat!

“… Biztosítsák”! 1990….
Hmmm…

Ez a téma örök.

A kislányomat 1 éves koráig tudtam szoptatni. Minden plusz napot ajándéknak éltem meg.
Számomra a szoptatás az anyává érés, anyává válás lelki feldolgozását nyújtotta. A felelősség és feladat tömény érkezését oldotta. CSODA, amely emlék felidézése még ma is sejtszintig melegít át. És ezzel úgy érzem, nem vagyok egyedül.

Mégis bántjuk, kikezdjük ezt a csodát.
Kikezdjük a:
“HOL van joga szoptatni?”

és a

“MIÉRT nem tud szoptatni?” kérdések időről időre viharszerű érkezésével.

Most némi könyörgés felétek….
Kérlek ne bántsd az anyát, ne bántsd, azt, aki fizikai vagy lelki gátja miatt nem tudja a szoptatás csodáját megélni.
Hidd el, óriási fájdalom ez a legtöbb anyának. És azzal, hogy kéretlen tanácsokat és megjegyzéseket teszel, megrovóan tekintesz rá, igazából károkat okozol.

Nőként vagy anyaként kérdőjelezheti meg magát, önbizalmát rombolod egy amúgy is kényes időszakban.

“Mit beszél ez a nő? Lelki gát, fizikai gát? pfff…túléltük mi is….”

Örök reakció, egy sérelmes helyzetre. Az élet szerintem a HOGYAN-ról szól, én speciel nem túlélni, hanem megélni szeretem, de ez már ízlés dolga.

Úgyhogy akkor is leírom még egyszer: lelki gátak!

A szülésről és születésről nem beszélünk eleget, pontosabban ebből a szemszögből.

Beszélünk időzített kontra szabad szülés, természetes kontra császár, magán kontra állami kórház, hálapénz kontra…. ja, itt nincs más alternatíva.

A szülés lelki utógondozásáról, arról amitől valódi és emberi, jóval kevesebbet. Mennyi és mennyi minden történik velünk a szülőszobában, de idő ezek feldolgozására, magunkra nem marad, visz a feladat. Ennek a helyzetnek a feldolgozása, eredménye, szerepünkre való ráhangolódás sokszor igenis lehet, a sikeres szoptatás is, vagy hozhat – a fáradtság és kialvatlanság ellenére – egy kiegyensúlyozott anyává válást. És ez számít igazán: boldog anya, anyatejjel vagy anélkül, aki boldog gyermeket nevel!

Kép: Pablo Picasso

Szerző:

Kalocsai Adri

Arról beszélek, amiről mások nem akarnak, vagy nem tudnak: a tabuinkról, a tabuimról, a tabuidról. Társadalmi bukásainkról, a szégyenletesnek tartott, titokként kezelt kérdésekről.