Autizmus sorozat – Mi közöm ehhez? És neked?

Autizmus 1. rész

Először is miért foglalkozom az autizmussal?

Az autizmus iránti érdeklődésemet, épp a vele szembeni előítéletek, és tévhitek hívták életre.
Minden család más, minden család története egyedi, a közös bennük: a társadalmi megítélésük.
Így kutatni kezdtem. Hol van a határ az elfogadás és elutasítás között? Milyen hatással van a külső megítélés és az anya belső munkája?
A blog facebook oldalán közzétett felhívásomra jelentkeztek édesanyák (édesapák sajnos nem). Elkezdődött az önkéntes munkám, bár olykor leálltam egy kicsit, mert egy-egy családlátogatás vagy interjú több mindent tartogatott, mint amire készen álltam. Dolgom volt, dolgom lett a belső működésemre figyelnem kellett. Figyelni akartam.

Miért csinálom? Szeretném megmutatni más aspektusból az autizmust és annak környezetre gyakorolt hatásait. Az édesanyák kerültek a fókuszomba, a bennük lezajló folyamatokat szerettem volna megismerni, a történeteiken keresztül kutatni a társadalmi előítéletek okát és lehetséges csökkentését.

A magyar társadalom tele van sérülésekkel, lenyomatokkal, félelmekkel és agresszióval. Minden, ami a normától eltér, az kiközösítésre, perifériára kerül, megbélyegezve emberi életeket.

Egy ítélkezésmentesebb társadalom jövőjéért, a megértésért, az elfogadás útjára lépéséért, és azért, hogy megértsük, mindenkinek van keresztje és feladata, hát ezért dolgoztam ezen a beszélgetéssorozaton.

Az édesanyák önkéntesen, saját elhatározásából álltak rendelkezésemre. Szinte teljes lényük átadásával segítették egy számukra teljesen idegen munkáját.

Elkezdődik a minisorozatom közlése az oldalon. Köszönöm, ha elolvasod.

Szerző:

Kalocsai Adri

Arról beszélek, amiről mások nem akarnak, vagy nem tudnak: a tabuinkról, a tabuimról, a tabuidról. Társadalmi bukásainkról, a szégyenletesnek tartott, titokként kezelt kérdésekről.