Autizmus sorozat – alapok

Autizmus 2. rész

Mielőtt megmutatom nektek azokat a történeteket, amiket ígértem, néhány információt szükségesnek érzek közölni az autizmusról, hiszen ez alapján jobban megértitek az anyai lélekben lezajlódó működést, feladatokat, kihívásokat.
A napjainkban használt hivatalos kifejezés: autizmus spektrumzavar. A kifejezésben a spektrum szó arra utal, hogy az autizmusnak számtalan megjelenési formája van, viselkedési tünetekben nyilvánul meg.

Mik a tünetek? A három fő terület, ahol az autizmussal élő emberek egész életük során nehézségekkel küzdenek:
Kommunikáció – ez alatt nem elsősorban a beszédet értjük, bár előfordulhat, hogy az autista gyermek nem tanul meg beszélni.
/nehezen értik és/vagy használják az arckifejezéseket,
nem értik a szójátékokat, a szarkazmust,
nehezen értik meg az átvitt értelmű kifejezéseket,
oda nem illő mondatokat kevernek a beszélgetésbe/

Társas kapcsolatok – az íratlan társadalmi szabályok megértése, betartása.
/nehezen ismerik fel vagy értik meg más emberek érzéseit, problémáit, ezért érzéketlennek tűnhetnek,
nem vagy nehezen követik az íratlan társadalmi szabályokat; például túl közel állhatnak egy másik emberhez,
jobban élvezik az egyedüllétet, mint a társaságban töltött időt,
nem várnak vigasztalást, támogatást másoktól,
furcsának vagy oda nem illőnek tűnhet a viselkedésük, mivel nehézséget jelenhet számukra, hogy pontosan kifejezzék érzelmeiket vagy szükségleteiket./

Szociális képzelet – mások szándékainak, érzelmeinek megértése.
/nehezen tudják az emberek viselkedéséből megjósolni, hogy mi fog történni, nem biztos, hogy észreveszik a veszélyt jelentő helyzeteket,
az autista gyermekek nem szívesen játszanak szerepjátékokat,
nem kedvelik a változásokat,
nehezen boldogulnak ismeretlen helyen vagy helyzetben./
(Forrás: AOSZ, Autizmusról c. kiadvány, 2012, 7-8.old.)

Az Autista Segítő Központ intézményvezetőjének, Kis Erzsébetnek a Magyar Kurírban adott interjúban adott szavait veszem most kölcsön:
„Vannak nagyon jó képességű, jól funkcionáló, magas IQ-val rendelkező gyerekek, vannak, akik nem beszélnek, akik teljes segítségre szorulnak. …Az autizmus nem betegség, nem is gyógyítható. Vannak különböző kiegészítő terápiák. Az egyénre szabott fejlesztés, az időben megkapott korai gondozás hoz javulást.
Azt viszont cáfolom, hogy ne lennének érzelmeik. Ugyanúgy tudnak sírni, nevetni és nagyon tudnak örülni. Azonnal megérzik, hogy elfogadjuk-e őket. Nem szánalomra, nem sajnálatra van szükségük, hanem elfogadásra és a minden embert megillető tiszteletre. Az autisták érzékenyek, nemcsak a jó képességű, beszélő gyerekek. Az alacsonyabban funkcionáló gyerek is megérzi a másik lelkiállapotát.”

Ebből a rövid, csak alapvetéseket érintő #összegzésből is látszik, egy szülőnek számtalan kihívással, helyzettel, megoldásra vagy elfogadásra váró pillanattal kell megküzdenie, amiben saját lelke éppúgy jelen van, mint a gyermeke iránt érzett felelősség és szeretet.
Ez azonban olykor nincs szinergiában, hiszen egészséges gyermeket nevelő szülőként is vannak pillanatok vagy időszakok, amikor felborul egy belső egyensúly, amikor tehetetlenséget vagy dühöt érzek egy helyzetben, amikor a megoldó kulcsok nem működnek, a másodpercek csak telnek, a külvilág zajai feltartóztathatatlanul nyomulnak a fejembe és a lelkembe, mozdulatlansággal bízok az idő képtelen megállításában, azért, hogy belül tisztuljak, helyreálljak, de az idő csak kegyetlenül továbbáll, s nem vár meg engem.

Önálló, belső működésű érző emberek, anyák vagyunk, kiknek nap, mint nap feladata van. Amíg nekünk, egészséges gyermeket nevelőknek, sokszor mankó lehet a jövő viszonylagos kiszámíthatósága, korosztályos fejlődésről szóló szakirodalom némiképp felkészít a várható kihívásokra, ezen szárnyak nélkül repülnek, olykor zuhannak az autisztikus tünetű gyermeket nevelő édesanyák a jövőbe, a holnapba. Nekik nincs mankó, ahogy telnek az évek, egyre jobban érzik, hogy a kiszámíthatatlanság az egyetlen kiszámítható.

Tartsatok velem, hogy megismerjétek néhány édesanya és gyermeke életét. Holnap Judit és Gergő története érkezik.

Fotó: Markku Huttunen

Szerző:

Kalocsai Adri

Arról beszélek, amiről mások nem akarnak, vagy nem tudnak: a tabuinkról, a tabuimról, a tabuidról. Társadalmi bukásainkról, a szégyenletesnek tartott, titokként kezelt kérdésekről.