Hatalommal való visszaélés és a tabuk viszonya /1./

Hatalommal való (vissza)élés sorozat 1. rész

Nap mint nap találkozhatunk vele, pedig valószínűleg az első gondolatod neked is ennek a kényes témának a politikai aspektusa.
Az csak egy része, hidd el.

Habár küzdöttem magamban a téma ellen, mégsem hagyott nyugodni, egy hete, a híreket olvasva, beszélgetésekbe folyva, tör előre a gondolat, az érzés, a téma, a megoldásra váró társadalmi diskurzus.

Most megmutatom, mennyire velünk, bennünk és körülöttünk él a hatalommal való visszaélés gyakorlata és lélektana.

Vegyük most előre a vizslakeverék kutya esetét, és nézzük állatkínzási oldalról is. Egy kutya, akit egy ismeretlen ember lőtt meg az állat saját biztonsági zónájában, a kertben. A gondviselés életre ítélte a kiskutyát, épp jókor mozdult bele a lövésbe. Súlyos sérüléseket szenvedve, túlélte a támadást, habár a lábát már nem sikerült megmenteni. Egy ember, fegyverrel kisétál az utcára, és dühét egy védtelen állapotban lévőn tölti ki, erejét ily módon igyekszik megmutatni magának.

Ahogyan a szexuális bántalmazók teszik, akik a munkahelyen vagy a gyerekszobában élnek vissza a hatalmukkal, és élik beteges lelkük mocskos világában a mindennapjaikat. Az erő, a hierarchia, a társadalmi rangsor illúziójának mámorában élnek vissza emberi jogokkal, tönkre téve életeket, felelősség elől – az esetek többségében – elmenekülve.

“A hatalomnak korlátoznia kell önmagát. A hatalom ugyanis arra csábít, hogy visszaéljenek vele” – írta ezt Dragomán György.

Azt hiszem elérkezett az idő: a társadalmi működésünk felülvizsgálatának ideje.
Az igazságszolgáltatási rendszerünk működésének hozzá kell járulnia a társadalmi jóléthez, meg KELL látni és meg KELL hallani a köz felháborodását, a társadalmi norma hangját, miszerint egy 17 éves lány élete a társadalmi narratíva szerint nem 4 év előzetesben való elzárással egyenlő.

Az állam folyamatos önvizsgálata alapérték kell, hogy legyen. Felül kell vizsgálni az alkotott törvényeket, és ha kell kevesebb bírói szabadságot biztosítani, ha kell szigorúbb büntetési tételeket meghatározni.
Hiszen a döntés szabadsága hatalom. Vékony a határ a vele való élés és visszaélés között.

Lássuk be, ha büntetlenül lehet póznára akasztani macskát, aknába dobni egy lányt, lúggal leönteni egy nő nemi szervét, akkor talán ez nem az az ország, ahol a gyermekemnek és nekem jelenem és jövőm lehet. Mintha az alapérték megváltozott volna.

„Közös emberi hiba, hogy szélcsendes tengeren nem számolunk a viharral”. Írta ezt Macchiavelli A fejedelem c. művében, de nem látta 2020 Magyarországát, mert akkor kiegészíthette volna azzal, hogy ha már a vihar megérkezett, döntsd el küzdesz vagy feladod!
Mi melyiket tesszük?

Kép: Paulo Zerbato

Szerző:

Kalocsai Adri

Arról beszélek, amiről mások nem akarnak, vagy nem tudnak: a tabuinkról, a tabuimról, a tabuidról. Társadalmi bukásainkról, a szégyenletesnek tartott, titokként kezelt kérdésekről.