Hatalommal való visszaélés és a tabuk viszonya /2./

Hatalommal való (vissza)élés sorozat 2. rész

Ez a téma messzire visz, sok oldalról megközelíthető, nézhető alulról, felülről, oldalról….most a változáshoz szükséges legfontosabb aspektusból nézem: belülről, saját felelősségünk oldaláról.
A hatalom bennünk él. Mi tápláljuk.

A hírekben szereplő történetek olvasása nélkül is jelen van az életünkben, állampolgári titulusunk oly sokszor védelmet ad önmagunknak, mentséget, hogy nem tehetünk semmit….porszemek vagyunk egy nagy gépezetben. Hmmm….részben igaz, de csak részben.
Kéznyújtásnyira elérhető a hatalommal való élés és visszaélés következő története. Ha ezt a történetet hallani szeretnéd, annyi a dolgod, hogy a kezedet a szívedre teszed és elkezdesz mesélni magadnak.

Mivel minden emberben ott él a hatalom, és annak lehetősége és bizonyítéka, hogy vissza is él vele.
Ha észrevesszük, tudatosítjuk, közel engedjük a gondolatot, akkor van változásra lehetőség. Kötelességünk is megtenni.

Kötelességünk tudatosítani, amikor épp használjuk, és amikor átlépjük a határt.

Például a szülő-gyermek kapcsolatban, nap mint nap a nevelés égisze alatt, tetten érhetjük magunkat, átlépjük a határt.
Amikor fizikailag “csak” egy fenékre csapással, vagy érzelmileg egy lerázó vagy lélekbe gázoló mondattal bántalmazzuk a gyermekünket, élünk vissza ezzel a nagy feladattal.

Párkapcsolatban, ahol a szerelem mámoros hazug illúziójában már észre sem vesszük, hogy kezdettől fogva hatalmi harcot vívunk egymással, ahol a csatákat igy hívják: “ki mosogat, ki hozza a nagyobb fizetést, ki mondja meg hol nyaralunk, mikor szeretkezünk….” ezek a hatalmi játszmák határozzak meg akkor és ott, hogy ki is vagy. E harcot az ego pénzeli, mely biztosan két legyőzöttel ér véget. Jó esetben véget ér, s nem egy életen át tart.

Kutya-gazdi viszony, ahol az együttéléshez szükséges ösztönállat megértéséhez vezető úton összekeverjük a nevelés és (rend)szabályozás fogalmát, és testi fölényünket használva visszük igazunkat véghez.

Tanár-diák vagy vezető-beosztott viszonyban, ahol a személyes szim- vagy épp antipátia befolyásolja és összeolvasztja a tudás és tehetség mértékét.

Diák-diák közti kapcsolat, ahol nap mint nap, a közösség profán konszezusa alapján elért népszerűség, és hatalom oly erőt biztosít tulajdonosának, hogy a tőle külsőben vagy szellemileg eltérők felé online zaklatással, bántalmazó üzenetekkel igazolja önmagát.

De még eddig sem kell elmenni, hogy meglássuk a hatalommal való visszaélés arcát.

Elég egy komment, amit a véleménynyilvánítás adta hatalom joga indukál, és görgetés vagy kikövetés helyett a billentyűzeten kezdjük életünk megoldatlanságait megoldani, másokon átgázolva, együttérzés és felelősségvállalás nélkül.

“Ha az embernek hatalma van, az nem jelenti azt, hogy élnie is kell vele. De visszaélni semmiképpen nem szabad.” (Meg Cabot)

Mindannyian visszaélünk a hatalom fegyverével, ugyanakkor mindannyian elszenvedjük mások harcát az igazságunk keresésében.

Felelősséget vállalni a környezetünkre való ráhatásainkért, szerintem alapérték kellene, hogy legyen.

Kép: Jenna Simon

Szerző:

Kalocsai Adri

Arról beszélek, amiről mások nem akarnak, vagy nem tudnak: a tabuinkról, a tabuimról, a tabuidról. Társadalmi bukásainkról, a szégyenletesnek tartott, titokként kezelt kérdésekről.

Leave a Reply