Korona járvány lélektana – tabuk és tabuk

A “Maradjotthon” jelenség és ami mögötte van.

A “Maradj otthon” egy nagyon fontos üzenet. Mégsem teszik sokan. Így keresni kezdtem a válaszokat. Arra jöttem rá, hogy nekem a “maradj otthon” üzenet kevés. Nagyon fontos, de nem elég. Nekem nem. (Mielőtt félregurulna, mi is #önkéntes #karanténba vonultunk.)

Nyilván vannak, akinek magyarázni nem kell, érti, vannak, akik fel sem fogják ésszel, miért kell otthon maradni, vannak, akik indokoltan nem tehetik, és vannak, akiknek kell egy kis empatikus közeg, hogy talán mégis megtegyék. Segítsünk most, azoknak, akiknek az otthonlét lehet nehezebb, vagy másabb, mint másoknak.

Nem beszélünk eleget arról, ha bezárult az ajtó mi történik sok családban, otthonban, fejben.

Kérlek gondoljunk most együtt is egy kicsit a következőkre:

Az egyedülálló emberek: egyedül otthon lenni, akár úgy dolgozni, most magányt, szorongást válthat ki.
Úgy vélem sokan közülök még jobban fogják igényelni a barátaikkal való kapcsolattartást, vagy akár jobban keresik az online közösségeket. Keressék is bátran, most nagy segítség lehet, nyitottabbak és befogadóbbak a közösségek is. Ha van olyan barátod, rokonod, aki egyedül van a lakásban, talán érdemes többször keresned ebben az időszakban.

A megromlott párkapcsolatban élők: ez egy kapcsolatpróbáló időszak. Több olyan párt ismerek, akik sem kettesben, sem gyerekkel nem igazan érzik jól magukat. Legalábbis menekülnek az ilyen intim helyzetektől, gondolok azokra, akik pl. akik leginkább többed magukkal mennek programozni, leosztva a dialóguspárokat. Férj-férj, anya-anya stb. szerintem értitek.
Most viszont nincs menekülés. Színtiszta állapot van. Ez jól és rosszul is elsülhet.

A válás előtt állók: azok, akik a kapcsolat végét már érzik, vagy netán már ki is mondták, de még közös a fedél.
Ezekben az otthonokban a feszültség még nagyobb lehet a megszokottnál, a verbális vagy netán már érzelmi és fizikai agresszió intenzívebben lehet jelen, csapódva a vétlen gyereken is.

Már hozom is ide a “külön élő szülőket osztott gyermekfelügyelettel”:
Indulatot szülhet a vis maior okozta családi rendszer felborulása. Pl. a “hétvégi váltóműszakos” szülők között, ha alapvetően is elmérgesedett a viszony, most tovább fajulhat.
A GYEREK AZ ELSŐ. Kérlek, lássátok, hogy a gyerekek nyugalmának forrása a szülő lélekállapota.
Mondom mielőtt még érzelmi bántalmazások lavinája indulna be a következő időszakban.

A kapcsolati erőszakban élő családok: az általánossá vált, kicsit felelőtlenül generált #pánikhangulat egy szeretetben élő családnak is próbatétel, hiszen meghozta az anyagi szorongást és a 24 órás bezártságot, ami sokakban óriási feszültségforrásként kezdett dolgozni. Egy erőszakkal teli otthonban az indulat még jobban elszabadulhat.

Sajnos félek, több helyen lesz jelen a gyermekbántalmazás is, épp amiatt, mert a szülők, akik aggódnak az egészség, az anyagiak, a tanulás miatt, ingerültebbek lesznek, és már szalad is a pofon, és a szóban sárba tipró bántás. NE TEDD!!!!! Ventillálj, figyelj magadra, legyél megengedőbb magaddal szemben is. Idegrendszerünk folyamatosan telítődik, de folyamatosan lehet normalizálni is, kinek meditációval, zenével, filmmel, egy nyugodt kávéivással stb.

A krónikus #betegséggel küzdők: most szándékosan hangsúlyozom, hogy FIATAL. Több ezer fiatal áll a fronton, pl. daganattal szembeni küzdelemmel, legyengült immunrendszerrel, kimerült lélektartalékokkal. Biztos nem a sajnálatunkra van szükségük, hanem egy fertőzésmentesebb környezetre és aktiválható orvosokra.

A várandósok: az évekkel ezelőtti várandóságom alatt szalmonellás lettem a 6. hónapban. Nagyon beteg lettem. Egyedül feküdtem az elkülönített kórteremben, napi egyszer rámnézett valaki. Az önvád és a szorongás egymással kegyetlenül versenyezett, próbálták mélyen beásni magukat. Nem hagytam. Akkor még csak relaxációval és légzésgyakorlatokkal, zenével és a férjemmel való beszélgetésekkel hoztam magam vissza a jelenbe, és fogadtam be a gondolatot:
vezetett vagyok, vannak dolgok melyekre nincs ráhatásom.
Ez feloldozott, felszabadította az aggodalmamat, és vallom ezt a mai napig: nem mi irányítunk.

Ha a fentiek közül (és a lista tudom bőven nem teljes) bármelyikben magadat véled felfedezni, szeretném ha tudnád, nem vagy egyedül!

Figyeljünk másokra!

Köszönöm, hogy olvasod a blogot.

Kép: Vincent Van Gogh

Szerző:

Kalocsai Adri

Arról beszélek, amiről mások nem akarnak, vagy nem tudnak: a tabuinkról, a tabuimról, a tabuidról. Társadalmi bukásainkról, a szégyenletesnek tartott, titokként kezelt kérdésekről.

Leave a Reply