1 év zarándoklat- Belső rögös utakon

“Nem kell elhagynod a szobádat. Maradj ülve az asztalodnál és hallgatózz! Még hallgatóznod sem kell, csak várnod. Még várnod sem kell, csak megtanulni csendben maradni, nyugodtan/mozdulatlanul, magányban. A világ szabadon felkínálja magát a leleplezésre. Nincs választási lehetősége.”

Franz Kafka megtalál, amikor kell.
Szavai éles pengeként hasítják az olykor fojtó hatástalanság érzésével borított gazos utamat.

A blog ebben a hónapban 1 éves lett.

Csendben lenni, majd csendben harcolni, majd hanggal harcolni. Valahogy így volt ez bennem a blogindulás körül.

Most pedig megértem arra, hogy még hangosabban harcoljak. Mertem megálmodni valamit néhány hónapja és ráléptem egy hangosabb útra. Nemsokára bemutatom, hogy miről is van szó.

Valamennyi rendelkezésemre álló erőt használva harcolok, a tabuk ellen, kutatva, megismerve, megismertetve azokat #magamért, és néhányunkért.

Miért váltam ki az amúgy lármás, ám ebből a szempontból ijesztően csendes tömegből? Miért vontam magamra a figyelmet? Miért lettem az egyik evezős ezeken a veszélyes vizeken?
Az ösztönöm azt súgta: csináld!

Csinálom.

Hálásan köszönöm Nektek, hogy olvastok, ki-ki már az elejétől.

Kép: Jasper Johns

Szerző:

Kalocsai Adri

Arról beszélek, amiről mások nem akarnak, vagy nem tudnak: a tabuinkról, a tabuimról, a tabuidról. Társadalmi bukásainkról, a szégyenletesnek tartott, titokként kezelt kérdésekről.

Leave a Reply