Ment(ett) – A kutya örökbefogadás lélektana 1. rész

Állatvédelem nem kizárólag állattartóknak.

2019. tavaszán kezdődött az érzés. Törte az utat, bennem. Kutyát szeretnék, egy új családtagot.

Ez a vágyam, lappangó, elfojtott érzésből 30 éve megvalósítatlan maradt, eddig a pontig. Itt már tudtam, a hangszínem, a kortesbeszédeim és az elszánt arckifejezésem jelezte a családnak: most kétség nélkül helye van az életemben, és az életünkben.

Családi egyeztetés megtörtént, és elindult a belső és külső folyamat. 2019. októberére, hat hónap alatt értünk az út végére, vagyis inkább egy új út elejére.

Olvasd hát el, milyen érzések nyertek teret, milyen csodálatos is az állat örökbefogadásának lélektana, milyen kis kavicsnak tűnik a nagy tóban, mégis szikla lett.

A kutyám neve Alba, – eredetileg a bevált menhelyi gyakorlattal sokadszorra elnevezett Heidi nevű kiskutya – egy Budapesttől nem oly távoli város gyepmesteri telepéről 2019. októberében költözött be hozzánk, és szívembe egy életre. Pulijellegű kutya, a fajta temperamentumának jellegzetességeit, legnagyobb örömünkre hozva.

Miközben ezeket a sorokat pötyögöm, halk szuszogása melegíti a bokámat.
De ne rohanjunk, menjünk vissza egy kicsit, az első kérdésektől nézve a gazdisodás folyamatát.

Habár már bőszen az állatvédelmi mozgalmak, jogszabályok és állatvédelmi javaslatok tengerében fürödtem, mégis felvetődött bennem a tenyésztett kutya kontra örökbefogadás kérdése. Számomra egyetlen oka volt csupán: nem az egészség, a genetikai aggodalom, a fajtatisztaság merült fel, hanem a terápiás kutya kiképzés lehetősége, mely rejtve, halkan vágyként kezdett felsejleni bennem. Hiszek az állatasszisztált terápia csodálatos erejében, légyen szó hospice-ról, mindennapi életet segítő vagy fejlesztő helyzetről.

Azonban erősödött az érzés: a vágy és a belső valóság közti eltérés. Egyre hangosabb lett, utam lélekben egyre jobban a menhely felé vitt. (Természetesen nem zárja ki az állatasszisztált lehetőséget a “honnan” érkezés, de az esély a temperamentumbeli alkalmasságot, mely bizonyos fajtákra jellemzőbbek, kisebb volt). Az okot nem tudtam, hagytam a vezetést az égiekre, és el is érkezett a következő fázis.

Menhelyről menhelyre járva, kutyákat szabadidőnkben sétáltatva, bújva a szakirodalmat és a menhelyek facebook fényképeit, tisztulási folyamat zajlott. Milyen méretű, nemű és alaptemperamentumú kutya passzol a mi egységünkbe.

Felsejlettek a nemről és méretről a válaszok, így – a sajnos nagy kínálatból – szűkíteni tudtuk a keresést.

Amikor megláttam a piszkos, rémült 3 hónapos kiskutyám fényképét, talán szerelmi költeménybe illő sorokkal tudnám a sejteken átfutó érzést leírni. Villámcsapásként ért, tudtam, ő az. Ő lesz a kutyatársam.

Alig tudtam kivárni a másnap reggelt, hogy telefonálhassak. És mindössze 3 nap telt el, már hoztuk is haza, festékmaradványokkal a bundájában, eldugult végbélnyílással, halálra rémült tekintettel.

Ha tovább olvasnád közös utunkat, nézz vissza egy nap múlva a blogra (a facebookon vagy itt az oldalon.)

Alba hazaútja a menhelyről (2019)
Alba hazaútja a menhelyről (2019)

Szerző:

Kalocsai Adri

Arról beszélek, amiről mások nem akarnak, vagy nem tudnak: a tabuinkról, a tabuimról, a tabuidról. Társadalmi bukásainkról, a szégyenletesnek tartott, titokként kezelt kérdésekről.