Szociális érzékenység? Empaták?

Társadalmi érzékenyítés

Habár számomra ez a szó elfogadása, befogadása, mármint az, hogy érzékenyítés, komoly belső munkát jelent, mert egy pozitív érzelem kicsit erőszakos külső befolyásolásával társítom, de amint ezt a szemantikai utat elhagyom, a gondolatok továbbszökkennek arra, hogy igazán MIT is jelent ez? És valóban létezik-e?

Lehet-e szociálisan érzékennyé válnod, ha nem vagy az, vagy ismét azzá lenni, ha valaha voltál?
Jut itt eszembe, az állatvédelem. Számomra meglepően nagy halmazt jelent az állatvédelem iránt érdeklődők, érzékenyek száma hazánkban, ugye ezt az SZJA 1 % felajánlások elemzésében be is mutattam.
(Ha még nem olvastad az elemzésemet, a blogon megtalálod.)

Sokadjára olvasom az állatvédelmi csoportokban, az “inkább a kutyának adom a pénzt, mint az embernek” típusú kommenteket.
Mélyen megrendítő tartalom.
Nem az, hogy ezt írja, hiszen óriási szükség van az állatok és a környezet védelmére, épp úgy, mint az ember szolgálatára.

Ami megrendít, az az, hogy milyen múlt és tapasztalat van emögött a mondat mögött!?
Milyen út vezet oda, hogy az ember már nem tényező? És lehet-e hinni, hogy a szívünk nem szelektál?
Haladjunk most az elsődleges külső tényezőkkel (nem a belső utakkal, direkt sorstényezőkkel):

HOGYAN jelenik meg MA a magyar oktatási rendszerben a szociális érzékenyítés pedagógiai aspektusban?

Van-e kézzel fogható jele, annak, hogy a jövő generációjának szemét és szívét nyitogatjuk a világ problémáinak valamennyi befogadására?

Ha már oly sok felnőtt, inkább becsukta.

Empátiából egyes, leülhetsz!

Adományozási kedv hazánkban: okok és lehetőségek.

Elveszett a bizalom a civil ügyekben? Nincsenek eléggé szem előtt? Nem éri el a XXI. századi ember ingerküszöbét a felvetett problémák sokasága?

Talán mind. Nézzük először a BIZALOM érzékeny területét. Az elmúlt években kisebb port kavartak az alapítványi vagyonnal való visszaélés hírei, a legfrissebb az Országos Állatmentő Alapítvány, amely 2,5 milliárdot vitt el, vagy a gyermekmentőt nem csak gyermekek szállítására, hanem megfogalmazásuk szerint „közérdekű ügyek intézésére” is használó Gyermekrák Alapítvány évekkel ezelőtti botránya. Utóbbit a hatósági vizsgálat felmentette a visszaélés vádja alól, de a hír épp elegendő ahhoz, hogy kárt okozzon a szektornak.Hiszen a jogkövető magatartás önmagában nem elegendő a társadalmi kérdésekkel foglalkozó szférában: az, hogy mi ízléses, netán etikus magatartás, az jogtól független.

Gyomlálni kell. Nekünk, adózó állampolgároknak is lehetőségünk van a tisztításban részt venni, akkor, amikor az SZJA bevallás során 27 ezer szervezet között válogatunk adóforintunk „adományozása” miatt.

Mondhatjuk, a fenti botrányok megrendítik a szektort, azonban még mindig nincs nagybetűs ELÉG VOLT! felkiáltás.  Sem civil, sem kormányzati belső indítvány, ezek megtorlására a rendszer átláthatóságának kialakítása érdekében.

Pedig az adózók bizalmával való visszaélés nem maradhat következmények nélkül. A hazai non profit szektor megérett egy élesebb változásra. Kezdeményezés van itthon is pl. Adománygyűjtő Szervezetek Önszabályozó Testülete, mely egy fizetett szolgáltatás a non profit szervezetek számára. Etikai kódex elvével igyekszik bizalmat gerjeszteni Bennünk, adományozókban, azokkal a szervezetekkel szemben, akik vállalják a kódexben leírtakat. Kezdeményezésük egyelőre nem fedi le a szektort. Mivel extra költséget jelent a szervezeteknek (éves díja 20.000-70.000 Ft-ig terjed bevétel arányosan, illetve további egyszeri 10.000 Ft monitorozási díj), inkább csak a legnagyobbak neve mellett szerepel, hogy „Etikus”.

Transzparenciára van szükség, ami ismét képes bizalmat ébreszteni, és ezáltal növeli az adományozási kedvet, segítve az ügyek eredményességét!

Ezzel át is térhetünk az ÁTLÁTHATÓ működés szükségességére.

Az átláthatóság ma már alapvető társadalmi igény, elvi követelmény.  Jelenleg morális kér(d)és, nem kizárólag jogi szinten kezelendő probléma. Az éves beszámolók közzététele még nem jelenti azt, hogy az adományok felhasználásának arányát megnézhetjük, ne adj Isten, azok projektben való megvalósulását is látnánk levezetni. Vagyis igény van arra, hogy lássuk a forintunk mit vagy kin segített, hatékonyan dolgozik-e az adott non profit szervezet?

Azonban ez a láthatóság, nyomon követési lehetőség az adományozó részéről, az adományozás pillanatában meg is áll. Nem tudod, lett-e új kennel,, nyaraltatták-e a gyerekeket, került-e több kréta netán laptop az iskolába? Érdemes lenne tudni, mert olyan lélektani változást hoz(hat), amivel alapvetően változik meg az adományozáshoz való hozzáállásunk, már-már érzékenyebbek leszünk a világ eszméletlen hangos zajai közt halkan felcsendülő társadalmi problémák segélykiáltására.

kép: tabukhangja.hu

És akkor ezzel a lendülettel forduljunk is rá az eredményesség kérdésére: avagy mennyit ér az adományod?

Tudomásul kell venni, hogy a civil szervezetek is gazdasági elveken működő egységek. Tehát üzemeltetési és fenntartási költségeik vannak. Költségek, mint áramszámla, munkabér, akár irodafenntartási költség, könyvelés stb. Az adományod teljes összegét akár önmaga fenntartására is fordíthatja a szervezet.

Mivel Magyarországon nincs olyan központi – akár piac által generált – a civil szférát pénzügyi átláthatóságát biztosító platform, így USA példát hozok 100 dollárnyi adomány felhasználására.  

Az arány 15 % – 90 %-ig terjed, vagyis 100 Dollárból csak 15 dollárt, van szervezet, aki 90 dollárt fordít a kitűzött célra és a fennmaradó részt adminisztrációs költségre. (forrás: charity navigator)

Miért fontos ez? Ennek jelentősége a célok megvalósulásánál van. Az eredményesség növelése minden szervezet célja, de egy szervezet menedzselése ugyanúgy tudást igényel. Okosan elkölteni a rendelkezésre álló összeget, nehéz feladat. Menedzsment tudást igényel.

Volt szerencsém olyan szervezetnél járni, ahol lélektelenül kongott az óriási iroda, munkaállomásokkal zsúfolt légtere, számítógépek sötétben várták, hogy kopogjanak rajta a tenni vágyó ujjak. 1 ember dolgozott.

Az iroda fenntartása rengeteg költséggel jár, be kell látni, és meg kell lépni a változást. Pl. kisebb irodába költözni.  Vagyis meg kell tanulni a költségoptimalizációt.

A másik vesszőparipám a prevenció jelentőségének figyelmen kívül hagyása. Sok társadalmi kérdés esetén úgy érzem futunk a probléma után, de több társadalmi konfliktus preventív kezelése célszerűbb lenne. Nyilván vannak témák, amelyeknél nem lehetséges, de számos van, aminél hatékonyság növelő lenne a preventív szemlélet kommunikálása.

Sokakat érdeklő témát hozva: állatvédelem. Azon belül, ami kiemelkedő hatásfokot hozna: Felelős állattartás szemléletének elterjesztése (oktatás), szaporító és tenyésztő közötti különbség kommunikálása.

Tűzoltás zajlik az állatvédelem terén!

TREND lett kutyát tartani, de ezek negatív hatásai nincsenek definiálva.

Ez az ezer éves vicc jól kifejezi a hazai állapotokat:

„Megy haza a férj a születésnapján, és azt látja, hogy a felesége a lépcsőn ül, és keservesen sír.
– Mi történt? – kérdi tőle.
– Jaj, úgy szégyellem magam! Finom vacsorát főztem neked a születésnapodra, de a kutya mind megette.
A férj összeráncolja a szemöldökét:
– Cseppet se búsulj! Ha megdöglene tőle, majd veszünk egy másikat!”

És tessék a menhelyek kapacitás gonddal küzdenek.

Nem állítom, hogy minden kutyára vágyó kötelessége menhelyről elhozni az új családtagját, de ha netán a felelős állattartás fogalma, a felelős tenyésztés fogalma a köztudat részéve válna, lehet már néhány százalékkal csökkenteni tudnánk a túlfeszített helyzet adta égtelen problémát. Vagyis a prevenciós célokat is kitűző szervezetek fenntartása közös ügy!

Felmerül a kérdés: Szükség van-e ennyi, külön működő, de azonos témát és sok esetben lokációt lefedő szervezetre, hiszen a fenntartási, üzemeltetési költségek sokszorosan mennek az éterbe. Érdemes lenne együttműködésen gondolkodni? Akár 1-1 projekt szintjén? Vagy még bonyolítaná az amúgy sem egyszerű helyzetet?

Női Liga úttörőnek tűnik ebben (5 civil szervezet, 4 ügy – a női egészség megőrzéséért), felismerték az „együtt”ben rejlő potenciált, és összefogtak:

„…egyesítve erőinket, tudásunkat, tapasztalatainkat”

ahogyan ők szlogenizálták céljaikat.

A cikkem bármennyire támadásnak tűnik, azon szervezetek mellett kardoskodik (hozzáteszem kéretlenül), akik tisztességgel, átláthatóan, célokat kitűzve kívánnak és tudnak is működni. És azon szervezetek ellen szól, akik a szakma hitelét rontva, sokszor ROMBOLVA, a legértékesebb kapcsot bontják szét, ami az embert és az ügyet összekapcsolja, a BIZALMAT.

Számos csodálatos, széllel szemben is kitartóan működő szervezet van itthon, és igen, van, amely állami kasszát csorbító, életekkel és lelkekkel szórakozó. Több száz szervezetről gyűjtöttem információt, céljaikkal és eredményességeiket kutatva. Túl sok szervezet volt, akikről nem tudtam adatokat gyűjteni, mintha nem is léteznének, de gazdagodtak az 1% hozzájárulásából.  Rejtőzködés?! Nem épp bizalomgerjesztő, és nem épp az a fogalom, ami párosítható a non profit szervezek többségéhez.

Amiben én hiszek: átláthatóbbá tenni a non profit szervezetek működését, ösztönözni a prevenció hangsúlyozását, és összefogással rendszerszintű célokat kitűzni.

Amit Te tehetsz:

Találd meg a szívügyed, a hozzátartozó etikus szervezetet és KÉRLEK, rendelkezz az 1 százalékodról!

Daganat, kutyamentés, Földünk védelme. Mire kapod fel a fejed?

Körkép a SZJA 1 százalékának felajánlásairól

Kezdem egy százalékszámmal: az adózók 38 százaléka tartotta fontosnak az 1+1 %-ról való rendelkezést 2017. évi SZJA adóbevallásakor.
Így kezdjük most ott, hogy adsz 1% esélyt ennek a cikknek, és kávéd kortyolgatása közben, elolvasod a bennem felmerülő kérdéseket:

Kíváncsi voltam, mely témák, ügyek mozgatnak meg minket. Mennyire vesztettük el a bizalmat az elmúlt évek civil botrányai miatt, élünk-e a jogainkkal? Hiszünk-e abban, hogy mi is változtathatunk társadalmi konfliktusainkon? És azok, akik hisznek benne, mely témákat preferálják? A válaszokért elemzésbe kezdtem, hiszen kikerülhetetlenül közeledik az adóbevallási időszak. Személy szerint halálra untat minden, ami adókérdés, de ez csak technikailag adóügy. Ez ennél több! Társadalmi lehetőség, civil jog, hogy úgy érezzük, tehetünk mi is a hazai szociális ügyekért, minimum egyszer egy évben.

Nehéz feladatnak tűnik a cikk témáját sokak számára érdekesen megírni, hiszen az adó az egyik legszárazabb témák egyike. A cikk nem könyvelői vagy adószakértői írás, hanem egy kis körkép magunkról, magyarokról a felajánlott 1+1 % tükrében. (adatforrás: nav.gov.hu)

Egy kis fogalommagyarázat: a személyi jövedelemadóról szóló törvény lehetőséget biztosít a magánszemélyeknek, hogy a befizetett adójuk 1+1 százalékának felhasználásáról rendelkezzenek, támogatva ezzel társadalmunkat érintő ügyeket. 1 % felajánlható non profit szervezeteknek (egyesületek, alapítványok, és közalapítványok tartoznak ide). További +1 százalék egyházaknak (vagy az Egyházi Törvény által elismert egyházak, vallásfelekezetek, vallási közösségek feltéve, ha az adóhatóság technikai számmal látta el.)

Amennyiben az adófizető úgy dönt, hogy nem rendelkezik az adója 1+1 százalékáról, abban az esetben adóforintja az ÁLLAMI KASSZÁT DUZZASZTJA, nem kerül vissza az emberek pénztárcájába! Tehát, ha élhetünk a választás jogával, akkor miért nem tesszük? És nem tesszük, ezt mutatják a számok (elemzésem az alapítványok számára felajánlható százalékot vizsgálja):

4,7 millió adózó közül mindössze 1,8 millió fő átlagosan 4600 Forintjáért küzdött a 27 ezer civil szervezet. Mindez 2333 településen működő szervezet között szétosztott 8,2 milliárd Ft.

Pest megye után, Hajdú-Bihar, B-A-Z és Bács- Kiskun megyeiek tartották legfontosabbnak a non profit szektor támogatását, és ezáltal segítették a számukra fontos témát felkaroló civil szervezetek életben tartását.
Ezek szerint 62 százaléka az adózó lakosságnak szívesen adja a központi költségvetésnek pénzét. Ha a fenti átlag adóforintokat nézzük, akkor ez 13 milliárd Forint bennragadása az államkasszába.

Hazánkban minimum 2,9 millió embert nem mozgatnak meg a társadalmi ügyek.

Szimplán lusták vagyunk, vagy érzéketlenek? Változtatni kell! 
Legtöbb esetben ezek a felajánlások mentőövek a non profit szervezeteknek, hiszen kevés anyagi forrásból igyekeznek céljaikat megvalósítani, az apparátust fenntartani, és munkájukkal támogatni a szociális háló lyukas rendszerét. Foltozó tevékenységük nélkülözhetetlen.

Ördögi kör, hiszen a láthatóság, vagyis a marketing az egyik legerősebb bevételi forrás számukra. Azok a szervezetek, amelyek jelentősebb vagyonnal rendelkeznek, azok marketing tevékenységre az éves költségvetésükből szignifikánsabb részt tudnak elkölteni, ezáltal ők jobban a köztudat részévé válnak, így gyakrabban is kerül kitöltésre a nevük a felajánlási sorban.

Az összes, közel 2 millió rendelkezés, több mint fele, 4,5 milliárd Ft 1000 szervezetnél sűrűsödött. A maradék 4 milliárd Ft-on osztozott a további 26.000 szervezet.

Így megvizsgáltam kicsit közelebbről a kb. TOP 1000 civil ügyet. Azokat a szervezeteket, akik 1.000.000 Ft feletti SZJA hozzájárulásban részesültek, és ezeknek a szervezeteknek a társadalmi problémafelvetéseit.

Kíváncsi voltam, mire is érzékeny a magyar lélek?

A válaszhoz csoportosítottam őket, célkitűzéseik alapján. A közel 1000 szervezet 5 fő kategóriába került rendszerezésre, azon belül további alkategóriákba bontva őket. Egészségügyi, Szociális, Oktatási, Környezet- és jogvédelem, Kultúra-Vallás-Sport tevékenységet végzők a főcsoportok. 

Heteken át bogarásztam a táblázatot és a benne szereplő non profitok weboldalait, annak érdekében, hogy megértsem a tényleges célkitűzéseiket és eredményeiket. Nagyon jelentős azon szervezetek támogatottsága, amelyek közegészségügyi intézményrendszerünk támogatására jött létre. Így kialakult bennem az érzés, hogy leválasszam ettől a rendszertől független egészségügyi kérdésekkel foglalkozó szervezeteket, és külön csoportba tegyem őket. Ennek oka egyszerű.

Szeretném láttatni, adónk duplikálódását, és azt, hogy mennyire igyekszünk a rendszer hibákat állampolgárként korrigálni. Fizetünk az egészségügyi szolgáltatásért (TB), azonban belső késztetésünk van, az 1 százalékkal is rásegíteni a magyar betegségügy javítására.

Így ezen rendszertől független egészségügyi kérdésekkel foglalkozó szervezetek a Szociális kategóriába csoportosultak a gyermek- és érdekvédelemmel, illetve humanitárius munkát végző szervezetekkel együtt.

Környezet-, és jogvédelem témájában az állat és természetvédelem került. Oktatás és ismeretterjesztés az iskolarendszeren belüli, illetve kívüli oktatás, (iskolák, óvodák, felsőoktatás, nyelvoktatás) Kultúra- sport-vallás csoport szerintem magáért beszél.

Ez alapján Magyarország szociális érzékenysége a következőket mutatja:

Egészségügyi témával foglalkozó szervezetek voltak a legkapósabbak (32%). Őket követi a Környezet- és jogvédelem (27%), amelynek sarkán taposnak a Szociális témákat feszegető szervezetek (24%), és az Oktatási ügyeket támogatók (12%), a sereghajtó Kultúra- sport-vallás tevékenységet végző szervezetek előtt értek célba.

Izgalmasabb, ami az alkategóriák során került felszínre. Az egészségügy elsődleges szempont a választáskor. Az állami költségvetésből és adóinkból más módon is támogatott egészségügyi szervezetek 1,2 milliárd forintot nyertek az adóbevallással. pl. kórházak, és ezen felül 420 millió Ft-ot a mentőszolgálatok, az egészségünkkel kapcsolatos tevékenységek összesen pedig  2 milliárd Ft-nyi támogatást kaptak.

A második legerősebb hívószó, az állatvédelem. A 4,5 milliárd Ft-ból 1,1 milliárd Ft került a 165 állatvédelemmel foglalkozó szervezethez. (Következő cikkem részletesebben foglalkozik a jelenséggel.)

Szociális tématerületen 192 szervezet van a kategorizálás után. Ezen belül a mentális és fizikai betegséggel küzdőket támogató, (pl. autizmus, daganat, látássérültek, koraszülöttek, hospice, amelyek a közegészségügyi rendszertől függetlenül működnek) 633 millió Ft-ot kaptak tőlünk, és a fennmaradó 430 millió Ft-on osztoztak a gyermekek védelmét, humanitárius munkát és jog és érdekvédő munkát végzők.

Vagyis bajban lévő embertársainkat segítő szervezetek, 1,063 milliárdot kaptak összesen.

Amikor eldöntjük, hogy élünk a felajánlás jogával, még nem vagyunk könnyű helyzetben. A felajánlást olykor nehezítő tényezőkről is ejtsünk szót.

Alapítványi névhasonlóságok, avagy a zavarosban halászás

A szervezetek között lehet érdekességeket találni. Egy kis asszociációs játék?

Miután elolvastad az alábbi alapítvány nevét, társítsd mivel is foglalkozik! Mi ugrik be először?
Heim Pál Alapítvány

A kórház jutott eszedbe? Akkor most vesztettél.
Az alapítvány weboldala szerint tiszteletbeli elnöke Heim Pál, aki dédunokája a kórház névadó Heim Pálnak, azonban alapítványa fiatalok oktatásával, digitalizációval foglalkozó szervezet tatai székhellyel, ami független tevékenységét nézve a kórháztól. 4,7 millió Ft jutott nekik 1060 fő 1%-os felajánlásának köszönhetően. Nem tudom, az 1060 fő mindegyike ezt a célt kívánta-e támogatni?! Azonos hívó név, eltérő célokkal.
Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány az, amely a kórház támogatására jött létre.

Okozhat némi zavart a leukémiás gyermekekért dolgozó alapítványok megkülönböztetésében is a név adta hasonlóságok. Mutatom ezeket:

Remény a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány,

S.O.S Leukémiás Gyermekekért Alapítvány,

Leukémiás Gyermekekért Alapítvány,

Tegyünk a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány,

A Leukémiás Betegekért Alapítvány,

Magyar Daganatos Leukémiás Gyermekekért Alapítvány.

Van itt iskolákhoz tartozó alapítványi névhasonlóság is:

Kőrösi Csoma Sándor Alapítvány (Budapest, IX. kerületi általános iskola) némileg hasonló a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola Közhasznú Alapítvány nevével (Dunakeszi) vagy Kőrösi Csoma Sándor Ifjúsági Klub Alapítvány (amely egy 3. kerületi gimnázium alapítványa).

Állatvédelemből néhány példa a teljesség igénye nélkül:

Noé Bárkája Állatvédelmi Alapítvány,

“NOÉ Állatvédő és Kutyamenhely” Alapítvány,

Rákosmenti Noé Bárkája Állatotthon Alapítvány.

Tehát a cégbejegyzésre vonatkozó szabályok is megértek a szigorításra, hiszen zavarkeltőek a hasonlóságok. A névmódosítás jogilag lehetséges lenne, de mindenki ragaszkodik az eredetihez, kockáztatva, hogy emiatt akár súlyos forintokat is veszíthet az adófelajánláskor.
Amíg ezek a rendszerszintű változások nem történnek meg, addig adózóként mi magunk is hatással lehetünk a folyamatokra, felelősségteljes döntést hozhatunk.

Kevésnek tartom egy-egy civil téma iránti elköteleződést, hiszen a fenti példák mutatják, azzal még nem biztos, hogy oda kerül az adónk 1 százaléka, ahová éppen akartuk. Látnunk kell, mi a tényleges cél, mi a munkájuk eredménye, kiknek és hol segítenek. A TrustParency jelenleg porszem a sivatagban, azonban az átláthatóságot hivatott képviselni. A mai kor technológiai lehetőségei biztosítani tudják, hogy egy non profit szervezet átlátható és nyomon követhető módon működjön. Erről még hallatok a következőkben. 

A civil szervezetek szükségessége vitathatatlan, a szociális háló hiányosságai okozta kompenzációs munkájuk megkérdőjelezhetetlen.
Azonban a rendszerszintű problémakezelés, vagy arról való gondolkodás ugyanannyira feladata a XXI. századi társadalomnak, hiszen a gondot, amit megoldani kívánnak, legtöbb esetben mi magunk okozzuk.

Amit Te tehetsz, mert IGEN, tehetsz:

Találd meg a szívügyed, a hozzátartozó etikus szervezetet és KÉRLEK, rendelkezz az adód 1 százalékáról!