Korona járvány lélektana – tabuk és tabuk

A “Maradjotthon” jelenség és ami mögötte van.

A “Maradj otthon” egy nagyon fontos üzenet. Mégsem teszik sokan. Így keresni kezdtem a válaszokat. Arra jöttem rá, hogy nekem a “maradj otthon” üzenet kevés. Nagyon fontos, de nem elég. Nekem nem. (Mielőtt félregurulna, mi is #önkéntes #karanténba vonultunk.)

Nyilván vannak, akinek magyarázni nem kell, érti, vannak, akik fel sem fogják ésszel, miért kell otthon maradni, vannak, akik indokoltan nem tehetik, és vannak, akiknek kell egy kis empatikus közeg, hogy talán mégis megtegyék. Segítsünk most, azoknak, akiknek az otthonlét lehet nehezebb, vagy másabb, mint másoknak.

Nem beszélünk eleget arról, ha bezárult az ajtó mi történik sok családban, otthonban, fejben.

Kérlek gondoljunk most együtt is egy kicsit a következőkre:

Az egyedülálló emberek: egyedül otthon lenni, akár úgy dolgozni, most magányt, szorongást válthat ki.
Úgy vélem sokan közülök még jobban fogják igényelni a barátaikkal való kapcsolattartást, vagy akár jobban keresik az online közösségeket. Keressék is bátran, most nagy segítség lehet, nyitottabbak és befogadóbbak a közösségek is. Ha van olyan barátod, rokonod, aki egyedül van a lakásban, talán érdemes többször keresned ebben az időszakban.

A megromlott párkapcsolatban élők: ez egy kapcsolatpróbáló időszak. Több olyan párt ismerek, akik sem kettesben, sem gyerekkel nem igazan érzik jól magukat. Legalábbis menekülnek az ilyen intim helyzetektől, gondolok azokra, akik pl. akik leginkább többed magukkal mennek programozni, leosztva a dialóguspárokat. Férj-férj, anya-anya stb. szerintem értitek.
Most viszont nincs menekülés. Színtiszta állapot van. Ez jól és rosszul is elsülhet.

A válás előtt állók: azok, akik a kapcsolat végét már érzik, vagy netán már ki is mondták, de még közös a fedél.
Ezekben az otthonokban a feszültség még nagyobb lehet a megszokottnál, a verbális vagy netán már érzelmi és fizikai agresszió intenzívebben lehet jelen, csapódva a vétlen gyereken is.

Már hozom is ide a “külön élő szülőket osztott gyermekfelügyelettel”:
Indulatot szülhet a vis maior okozta családi rendszer felborulása. Pl. a “hétvégi váltóműszakos” szülők között, ha alapvetően is elmérgesedett a viszony, most tovább fajulhat.
A GYEREK AZ ELSŐ. Kérlek, lássátok, hogy a gyerekek nyugalmának forrása a szülő lélekállapota.
Mondom mielőtt még érzelmi bántalmazások lavinája indulna be a következő időszakban.

A kapcsolati erőszakban élő családok: az általánossá vált, kicsit felelőtlenül generált #pánikhangulat egy szeretetben élő családnak is próbatétel, hiszen meghozta az anyagi szorongást és a 24 órás bezártságot, ami sokakban óriási feszültségforrásként kezdett dolgozni. Egy erőszakkal teli otthonban az indulat még jobban elszabadulhat.

Sajnos félek, több helyen lesz jelen a gyermekbántalmazás is, épp amiatt, mert a szülők, akik aggódnak az egészség, az anyagiak, a tanulás miatt, ingerültebbek lesznek, és már szalad is a pofon, és a szóban sárba tipró bántás. NE TEDD!!!!! Ventillálj, figyelj magadra, legyél megengedőbb magaddal szemben is. Idegrendszerünk folyamatosan telítődik, de folyamatosan lehet normalizálni is, kinek meditációval, zenével, filmmel, egy nyugodt kávéivással stb.

A krónikus #betegséggel küzdők: most szándékosan hangsúlyozom, hogy FIATAL. Több ezer fiatal áll a fronton, pl. daganattal szembeni küzdelemmel, legyengült immunrendszerrel, kimerült lélektartalékokkal. Biztos nem a sajnálatunkra van szükségük, hanem egy fertőzésmentesebb környezetre és aktiválható orvosokra.

A várandósok: az évekkel ezelőtti várandóságom alatt szalmonellás lettem a 6. hónapban. Nagyon beteg lettem. Egyedül feküdtem az elkülönített kórteremben, napi egyszer rámnézett valaki. Az önvád és a szorongás egymással kegyetlenül versenyezett, próbálták mélyen beásni magukat. Nem hagytam. Akkor még csak relaxációval és légzésgyakorlatokkal, zenével és a férjemmel való beszélgetésekkel hoztam magam vissza a jelenbe, és fogadtam be a gondolatot:
vezetett vagyok, vannak dolgok melyekre nincs ráhatásom.
Ez feloldozott, felszabadította az aggodalmamat, és vallom ezt a mai napig: nem mi irányítunk.

Ha a fentiek közül (és a lista tudom bőven nem teljes) bármelyikben magadat véled felfedezni, szeretném ha tudnád, nem vagy egyedül!

Figyeljünk másokra!

Köszönöm, hogy olvasod a blogot.

Kép: Vincent Van Gogh

Ember és járvány

Embernek maradni járvány idején.

Eljött az idő, amikor a fegyelem hangsúlyosabb, mint máskor.

A félelem és pánik természetes reakcióját, amit hetek óta a sajtóorgánumok jelentősen generálnak, fel kell váltsa most a társadalmilag felelős magatartás.

HOGYAN?

A társadalom egyének csoportja.

Amit az egyének tesznek az lesz – annak mértékétől függően – tömegesen jellemző.

Ezért a következőket javasoltam magamnak:

Maradjak nyugodt! Ne felejtsek el hinni abban, hogy egy nyugodt társadalom vészidőben segíti tagjait, épp ezért ne felülről várjam a nyugalmat, mert nem onnan fogok meríteni!

Ne bélyegezzek meg másokat minősítéseimmel, mert könnyen a homlokomon találok a nagy osztogatásból!

Nem gyávaság a közösségi programjaimat, találkozóimat elhalasztani, ha attól nyugodtabbnak érzem magam. Van más megoldás.

Nem gyávaság azt mondanom “nincs puszi”, ha attól nyugodtabb vagyok.

Nem gyávaság patikába mennem, ha attól nyugodtabb vagyok.

Csak lássam, hogy ha a félelem, lássam, ha a szorongás, lássam, ha az #aggodalom vagy épp az ösztönöm dolgozik bennem.

Ha tisztán látok, nyugodtabb vagyok, fegyelmezettebbé válok, és a vészterhesebb pillanatban felelősen tudok majd dönteni.

Empátia nélküli empátia

Egy időben én magam is, abban a hitben éltem, hogy ez a bolygó és a rajta élők, ez az ország s benne élők szíve még dobog, kővé dermedés nem általános, ahogy az áldozatok hibáztatása sem, a fejek elfordítása sem, a felelősség nem vállalása sem….majd feleszméltem. Micsoda önbecsapás a részemről. Micsoda menekülés a fájdalomtól, a valóságtól.
Mily kezdetleges emberi létben élünk ismét 2019-ben? Okosabbak vagyunk, mint valaha, de az ész kevés. Hol az érzelem?

Akkor lehet egy problémát kezelni, ha tudomásul vesszük a létezését. Amit manapság kevesen akarnak: érzéketlen a mai kor embere. Ez lett túlélésünk egy új módszere.

Ez az érzéketlenség mind itt él velünk, hasonló mondatokkal fertőzi az agyat és a lelket, mintegy vírus pusztíthat el mindent, ami valaha emberi volt:

“Ha veri a férje, miért nem hagyja el?”
“Miért vett fel ilyen rövid szoknyát?”
“Miért nem mondta el a szüleinek, és kért segítséget?”
“Miért fut egyedül erdő szélen?”
“Kripli a gyereke, azért ilyen depis.”
“Az autisták bolondok és veszélyesek.”
“Nem az menti meg a jeges medvéket, és a Földet, ha nem iszok szívószállal limonádét.”
“Azért szegény, mert így döntött.”
“Azért hajléktalan, mert alkoholista.”
“Nehogy már ugyanolyan büntetést kapjon mintha embert ölt volna: az csak egy kutya.”
“Mit nyavalyognak a szülési traumák miatt, mindenki átéli!”
“Azt hiszik, csak nekik van bajuk!”

Hát nem, tudjuk mi, hogy nem! Csak számunkra, a különbség annyi, hogy legtöbbünk próbálja megélni, nem lefagyasztani az élményt, és ezáltal esélyt adni a minőségi továbbélésre.

Beszélünk róla, keressük a kapcsolódást.
A fagyasztás érzéketlenséget szül, és érzelmek nélkül milyen is az élet???

Szociális érzékenység? Empaták?

Társadalmi érzékenyítés

Habár számomra ez a szó elfogadása, befogadása, mármint az, hogy érzékenyítés, komoly belső munkát jelent, mert egy pozitív érzelem kicsit erőszakos külső befolyásolásával társítom, de amint ezt a szemantikai utat elhagyom, a gondolatok továbbszökkennek arra, hogy igazán MIT is jelent ez? És valóban létezik-e?

Lehet-e szociálisan érzékennyé válnod, ha nem vagy az, vagy ismét azzá lenni, ha valaha voltál?
Jut itt eszembe, az állatvédelem. Számomra meglepően nagy halmazt jelent az állatvédelem iránt érdeklődők, érzékenyek száma hazánkban, ugye ezt az SZJA 1 % felajánlások elemzésében be is mutattam.
(Ha még nem olvastad az elemzésemet, a blogon megtalálod.)

Sokadjára olvasom az állatvédelmi csoportokban, az “inkább a kutyának adom a pénzt, mint az embernek” típusú kommenteket.
Mélyen megrendítő tartalom.
Nem az, hogy ezt írja, hiszen óriási szükség van az állatok és a környezet védelmére, épp úgy, mint az ember szolgálatára.

Ami megrendít, az az, hogy milyen múlt és tapasztalat van emögött a mondat mögött!?
Milyen út vezet oda, hogy az ember már nem tényező? És lehet-e hinni, hogy a szívünk nem szelektál?
Haladjunk most az elsődleges külső tényezőkkel (nem a belső utakkal, direkt sorstényezőkkel):

HOGYAN jelenik meg MA a magyar oktatási rendszerben a szociális érzékenyítés pedagógiai aspektusban?

Van-e kézzel fogható jele, annak, hogy a jövő generációjának szemét és szívét nyitogatjuk a világ problémáinak valamennyi befogadására?

Ha már oly sok felnőtt, inkább becsukta.

Indulatenergia – Egy felfedezésre váró megújuló energiaforrás

Elgondolkodtatok már azon, hogy a végtelen használatú megújuló energiákat, nem kizárólag az anyatermészet tudná biztosítani az emberiség számára? Mire gondolok?

Az ember alakítja a világot olyanná, amilyen most. Az emberi szervezetben, valahol agy rejtett zugában, fut az indulat program, mely szépen meríti az akkumulátort. Ez a végtelenített program, mely 0-24 aktívan dolgoztatja a szervezetet, minősítésre, ítélkezésre állandóan kész állapotban várja az aktiválást. Ez a program, termeli az INDULATENERGIÁT, amely jelenlegi alkalmazásával, mérgező módon hat a környezetünkre, és önmagunkra.

“Megújuló energiaforrásnak nevezzük az energiahordozók azon csoportját, amelyek emberi időléptékben képesek megújulni, azaz nem fogynak el! Tehát előnye, hogy nem fenyeget a készletek kimerülésének veszélye.”

Na tessék! Tökéletesen illik az ember által kibocsátott energia tényezőire.

Miért foglalkoztat ez engem? Azért, mert ez az energia igenis létezik, és így akár valami pozitív változásra ösztönző energia forrása is lehetne.

Vegyünk néhány példát arra, hogy mi kelt a magyarok többségben indulatot?

A közlekedési kultúra, a gyermeknevelés, állattartás, közszereplők magánélete, ismeretlenek magánélete, mások szexuális identifikációja, húsevés, nem húsevés, a magyar foci, a közszereplők vagyona, egészségügy, politika, kisvasút.

Így gyorsan néhány, ami központi téma a magyar társadalomban.

Nyilván a fentebb leírtak nem jelentik azt, hogy az indulat létjogosultsága minden esetben helytálló. Azonban sokszor igen, és ezek alapján az indulat energia potenciális alkalmazási területeit le is írom ide megfontolásra:

Állatvédelem, felelős állattartás, környezetvédelem, oktatás, mentálhigiéniai kérdések, politika, kultúra.

Hogyan használjuk ezt az indulatenergiát a mindennapjainkban?

Kommentháborúkba, üzengetésekbe, és billentyűzet generálta fenyegetésekbe, sértésekben éljük ki igazságérzetünk csorbítását, vagy egyéni frusztrációinkat. Eredmény:  a nullához konvergál!

A felháborodás jó, de az a folyamat első szakasza, nem a lezáró része.

Nézzünk meg egy könnyebb indulat témát kezdésnek:

Színházbarbár jelensége

Tagja vagyok néhány FB csoportnak, amely alapvetően jegyek adok veszek cseréje, mégis hétről-hétre előkerül a modortalan és kultúrához nem illő viselkedés/öltözködés kérdése. Pl. a mobiltelefon előadás közbeni használata. A modor, illő viselkedés, és társadalmi szempontból nézett szocializációs aktivitások új életformákra való optimalizációja társadalmi feladat. Nem egyéni és nem kormányzati. Vagyis az új szokások, a meglévő morális szabályokhoz való illesztése, csiszolása alap feladata egy örökké formálódó közösségnek. A többségi vélemény miszerint helytelen viselkedés egy családi beszélgetést előadás alatt lefolytatni, önmagában akceptálttá teszi az új normát, aminek érvényt kell szerezni. Az érvényre juttatás már több szereplős. Pl. a színház vagy a színészek érdekképviseleti szervei saját hatáskörükben protokollá alakíthatnák.

Evezzünk kicsit botrányosabb példa felé, amin keresztül megmutatom, mi a düh utáni lehetséges szakasz:

Magyar Láma jelensége

Mi oly „szerencsések” vagyunk, míg a világnak egy Dalai Lámája van, nekünk több is jut erre a kis országra. Ezek a lámák, azok, akik megmondják, hogyan kell érezned, megmutatják a féligazságot a világról és önmagukról. Napi Coelhok, amelyek azt az érzetet keltik benned, hogy ezek a napi mantrák bármin is változtatnak. Egy dolgon biztosan: a vagyonuk gyarapszik, te pedig becsapva, kényelmes módban tartod magad, hiszen a napi mottót elolvastad, likeoltad és ígéretet tettél arra, hogy megpróbálod alkalmazni.

Akinek valóban van ereje a változásra, az tesz is érte, nem csak olvas róla, és gombokat nyomogat. Ha mottókra, szolárium előtti selfie fotókra van szükséged egy önjelölt életmód tanácsadó, vagy diploma nélküli pszichológustól, akkor ennyi erővel kikérheted a hentesnél is a tanácsot arról, hogy jól házasodtál-e, mondjál-e fel vagy vedd-e fel a CSOK-ot. Az életedért Te felelsz, és ha sz@rban vagy azon egy önjelölt által árult motivációs bögre bizony már nem segít. Ahhoz szakember kell.

Következő egy sokakat érdeklő téma.

Az állatvédő digitális ninja jelensége

Kommentelsz, és kötéllel fenyegetsz a FB csoportokban, sokszor már akkor is, ha valaki új gazdit keres kedvencének. Komolyan? Fenyegetőzöl és minősítesz? Mentél utcára transzparenssel, hogy szigorítsák a törvényt? Támogatsz adománnyal állatvédőket? Fogadsz örökbe kutyát? Netán önkéntes vagy valamelyik menhelynél? Vagy egyszerűen csak felszeded a kutyád után a produktumot? Ja, nem? A többség nem.

Talán ezekkel kellene kezdeni, mert az állatvédelemben felmerülő problémákat nem a szájkarate fogja megoldani, hanem a jövő generációnak felelős állattartásra nevelése, a tenyésztés és szaporítás fogalmának határozott elkülönítése, sufni szaporítók felszámolása, akár az ivartalanítás állami támogatottságának elérése stb. Amit Te tehetsz, az az, hogy nem veszel a gyerekednek nyuszit vagy kutyát csak úgy, nem veszel magadnak állatot, azért mert unatkozol vagy magányos vagy,  támogatod a hatékonyan működő állatvédőket, ha már annyira szívügyednek tartod a témát, hogy emberhez méltatlan szintre süllyedve csattog kezed alatt a klaviatúra.

Indulatainkat használhatnánk közösségépítő, javító vagy normazavaros állapotok felszámolására, nem pedig azok fenntartására.