Kalandvágyból szemétszedés, lelkesedésből környezettudatosság

Szerző: Kalocsai Adrienn (Tabuk Hangja) Szerkesztő: Barna Dóra (újságíró)

Fotó: Sustainable Travelers

3 fiatal 6 ország, több tonna szemét. Eredmény: tisztább környezet és gyönyörű installációk.

Ma már tudatosan szedik a szemetet, amit látnak abból pedig kreatív installációkat készítenek, amit meg is osztanak facebook felületükön. Sustainable Travelers – így lehet őket megtalálni.

Azt mondják nem volt céljuk, hogy szemétszedő aktivistává váljanak. Az tette őket azzá, amit útjuk közben láttak. Kalandvágyból indultak el, de mélyen környezettudatossá váltak. Mert szemét mindenhol volt nem is kevés. Végül egy óceánpartot szabadítottak meg a felelőtlen emberek milliónak szemetétől. Amit maguk után hagytak azt végül megköszönték nekik a helyiek. Lelkesedésük töretlen: újra nekiindulnak. Ezúttal már pontos céllal és remélik példájuk nyomán mások is vigyázni fognak a környezetükre.

Mikor és miért keltetek útra? Merre jártatok?

Dani: 2018 októberében indultunk útnak. Utazni szerettünk volna, felfedezni a környezetünket és egy kicsit élni azt! Ja és persze nekem nagyon nagy löketet adott az utazás megvalósításában az, hogy alapvetően én autószerelő vagyok. 6 évig űztem a szerelést, ezért nap, mint nap szembesültem azzal, hogy olyan hibákat javítok autókon, amik csak a tervezett avulás miatt következhettek be…hasonlítgattuk az alkatrészeket régi negyven éves autókéhoz, hogy azon csak természetesen öregszik, az új pedig már megsemmisült 2 év alatt…  Ezt csak azért írom le, mert az ilyen kis apró részletek miatt nem tudtam azonosulni a szakmában dolgozó autószerelő létemmel :D. Hát Szlovénia, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Katalónia, de mondjuk ezek közül az országok közül legjobban Portugáliát ismertük meg, és Spanyolországban is sok helyen jártunk.

Timi: 2018 októberében indultunk ketten a Danival és a kutyámmal. Azelőtt még egészen más tervek voltak a fejünkben. Eredetileg egy másik párral indultunk volna el az útra, akikkel volt egy közös kis zenekarunk. Nem volt más célunk, mint az utcazenélés és megismerni és bejárni más országokat.
Aztán ez az indulás előtti napokban teljesen megváltozott, és csak mi keltünk útra. Akkor még nem is sejtettük, hogy az egész utazás alatt bármit, amit eltervezünk, az soha nem úgy lesz.
Az első úti célunk Dél-Franciaország volt. Bő egy hónapot töltöttünk a Pireneusok lábánál egy Workawayen. Onnan utaztunk át Andalúziába, egy újabb Workaway-re, és január végén csatlakozott hozzánk a Patri. A további hónapokban bejártuk Spanyolország egy részét és majdnem teljes Portugáliát. És mások is csatlakoztak hozzánk.

Patrícia: Én 2019 januárjában csatlakoztam Timiékhez. Mindigis szerettem volna utazgatni, világot járni, így érettségi után elkezdtem kisebb utazásokkal Európa nagyvárosait bejárni, aztán már egy hosszabb utazást kezdtem tervezgetni, amiből lett ez a spanyol és portugál körút.

Milyen szerepe volt a környezetvédelemnek az életetekben az utazás előtt?

Dani: Mindig is fontos volt a környezet, de semmi komolyabb.

Timi: Az utazás rengeteg dolgot megváltoztatott az életemben. Elkezdtem jobban figyelni magamra, az egészségemre és a környezetemre. Sokkal közelebb kerültünk a természethez, és szörnyű volt látni, hogy mi, emberek, hogy pusztítjuk azt. Például azelőtt nem vettem észre, hogy a szemét mekkora problémákat okoz, de az út alatt szemtől szembe találkoztunk vele, és ugyan sosem dobtam el a szemetet azelőtt, de most már arra törekszem, hogy ne is vásároljak szemetet.

Patrícia: 2016-ban vegán lettem és ezáltal kezdtem el tudatosabban odafigyelni a környezetvédelemre, valamint a kevesebb szemét termelésére.

Hogy telt egy napotok?

Dani: Hát erre nehéz válaszolni, mert mindig máshogy. Ez az utazásnak egy járulékos velejárója, hogy mindig minden egy pillanat alatt megváltozhat. Szóval pl. vadkemping közben fontossági sorrendek vannak: 1 Víz 2 Kaja 3 szállás, ha ezek megvannak, akkor jöhetnek a közös projektek, mint pl. a Sustainable Travelers  stb…

Emlékeztek arra a pillanatra, beszélgetésre, amikor az utazásotok irányt vett, és eldöntöttétek, hogy az óceánpart megtisztítása lesz az utazás célja?

Dani: Felejthetetlen örök nap marad, amikor Quarteirában összeszedtük magunk körül a szemetet, és végül estére egy egész kisebb erdőt is kitakarítottunk ott.
Hihetetlen hálás érzés, ahogy a teljesen szétszemetelt természet visszanyeri szépségét, eközben többen segítenek és megköszönik, amit csinálunk, majd azt látni, hogy ahol előbb szemétkupac volt ott most gyerekek futkároznak a természetben. Nagyon jó lelki egyensúlyt ad, hogy az általunk összegyűjtött szemét nagy része pont az utazóké. Ezek hatására már aznap megszületett a Sustainable Travelers.

Timi: Hát azt hiszem mindannyiunknak egy emlékezetes pillanat marad, amikor ezt kitűztük célunknak. Igazából az utazás hozta magával az ötletet, nem volt kérdés, hogy miért ne csináljuk, és a legmegnyugtatóbb az volt, hogy nincs mit veszítenünk.

Patrícia: Igen, éppen Quarteiraban voltunk, még csak pár hete utazgattunk együtt, de nap, mint nap feltűnt a rengeteg szemét a tengerpartokon, erdőkben, akármerre jártunk. Ekkor jött az ötlet, hogy elkezdjünk szemetet szedni, ezt az élményt megosztani és így másokat is erre inspirálni.

Fotó:Sustainable Travelers

Biztonságos volt az utazás? Hogyan fogadtak Titeket az ott élők?

Dani: Mindenki pozitívan fogadott minket, nagyon sok szeretet van az emberekben, ezért biztonságosnak éltük meg, de szerencsére nem is volt senkinek semmi baja. Egyedül a kutyánkat, Cora-t kellett állatorvoshoz vinni, egy dél-spanyol kisvárosban keresgéltük a rendelőt, megpróbáltunk megkérdezni angolul egy helyi nénit, hogy merre lehet az állatorvosi rendelő, aki természetesen egy mukkot sem értett az angolból, de annyira segítőkész volt, hogy végül kézzel lábbal lekommunikáltuk a dolgokat és még azt is felajánlotta, hogy elvisz minket kocsival

Patrícia: Meglepően biztonságos és szerencsés utunk volt, semmi negatív dolog nem ért bennünket. Minden helyi nagyon kedves és befogadó volt.

Hogyan látjátok az Ibériai félsziget környezetvédelmi szemléletét? Van olyan ötlet, amit itthon fontosnak éreznétek megvalósítani?

Dani: Én azt tapasztaltam, hogy nagyon sok a szemét, viszont mindenhol van kuka, ami nagyon jó. Ott is van aki a természettel összhangban él, és valaki meg csak kihasználja. Mi ezért is szeretjük kitakarítani ezeket a helyeket, mert ha nincs szemét te is jobban ügyelsz a szemetedre! 

Timi: Más oldalról ismertük meg az Ibériai félszigetet, inkább a hétköznapi emberek mentalitása felől. Sokkal több időt töltenek a természetben, mint a magyarok.

Van különbség a mediterrán nemzetek hulladékkezelése és a hazai között? Gondolok itt a közterületen elérhető hulladéktárolókra, vagy azok minőségére?

Dani: Sokkal több közterületen elérhető hulladéktároló van, és sok helyen van szelektív is! Sok más megvalósítást is látni kint, de azt nem tudom hogy azok jobbak-e összességében. Az az igazság, hogy a legjobb az lenne, ha nem termelnénk ennyi szemetet.

Timi: Spanyolországban és Portugáliában is mindenhol voltak nagy konténer kukák, ez nagyon pozitív volt, viszont szelektív gyűjtőkből ott is kevéssel találkoztam.

Milyen típusú hulladék a jellemző a parton? Van olyan, ami mintegy szimbóluma lehetne az ember természetromboló magatartásának nyilván a mennyiségen kívül?

Dani: Mindenhol mindenféle és mindenhol más..:) A parton apró, felismerhetetlen műanyagdarabkák milliói. A tengerparti zöld parkolókban, a minden mellett szaros pelenkák százai. Sajnos nyomot hagy a szemetelés tudatossága is!

Timi: A legtöbb helyszínt más szemét jellemezte, valahol például nyalókapálcikából, máshol szétfoszló műanyagzacskóból volt a legtöbb.

Patrícia: Számomra a legfeltűnöbbek például a nyalóka pálcikák és különböző halász hálók voltak.

Fotó: Sustainable Travelers

Nagyon tetszenek az instagramon közzétett képeitek, melyek a parton talált szemétből készített installációitokat mutatja be. Ez a művészeti megközelítés egyszerre szomorú és realisztikus. Volt vele célotok?

Dani: Az a cél vele, hogy egyre nagyobb legyen a galéria, de legyen véges, mert akkor elértük hogy nincs több szemét!

Timi: Minél több totem készül, annál jobban írja le a probléma nagyságát. Az összes egy természeti kincsnél készült, ahova már sajnos beolvadt a szemét.

Patrícia: Célunk vele, hogy bemutassuk, a szemét mennyire beleolvadt a természetünkbe, már-már annyira, hogy az fel sem tűnik.

Installáció készítője: Busch Tímea

Láttatok ott edukáló táblákat, vagy olyan segítséget, ami a kevesebb hulladék eldobását célozza?

Dani: Voltak táblák, de nem olyan feltűnően sok, viszont a kuka a legeldugottabb tengerparton is ott volt!

Timi: Volt egy kevés tábla, vagy csikktartó.

Patrícia: Pár táblával találkoztunk, amik arra hívták fel a figyelmet, hogy ne szemeteljenek. 

Szerintetek, miért olyan nehéz rávenni az embereket, hogy lehajoljanak a szemétért, és ne elsétáljanak mellette?

Dani: Az emberek ezzel nem foglalkoznak. Szerintem a legtöbb ember azt gondolja, hogy ő is dolgozik, azt a szemetet is majd ki fogja valaki szedegetni a szúrós bokorból meg az állatok gyomrából stb.. Amíg az embereknek fentről nem mondják, hogy ez probléma, addig az ember elég nehezen fog ezzel a problémával foglalkozni.

Patrícia: Szerintem alapvetően nem lenne nehéz erre ösztönözni az embereket, mindenkinek zavaró a nem odaillő szemét. Csak sokan viszolyognak attól, hogy szemetet szedjenek a földről, amíg nem vettek részt egy szemétszedésben.

Itthon is szeretnétek ezt folytatni? Hogy látjátok a magyar társadalmat környezetvédelem, természettisztelet szempontból?

Dani: Persze, a Sustainable Travelerst itthon is folytatjuk. Célunk hogy mindenkinek érdeke legyen a tiszta környezet.

Timi: Vannak kezdeményezések, amik nagyon pozitívak, de remélem, hogy több figyelmet, és támogatást fognak kapni a jövőben.

Patrícia: Míg az elmúlt évben itthon voltunk ugyanúgy folytattuk a projektet, csupán másokon ügyködtünk. Szerintem Magyarországon is megvannak a kezdeményezések különböző szervezetek által.

Terveztek most utazást?

Dani, Timi és Patrícia (hasonló lelkesedéssel válaszolt – a szerk).:

IGEN!! Október elején indulunk! Jelenlegi terv: Ausztria, Németország, Hollandia, Belgium, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Tenerife. De persze ez még teljesen más is lehet!

Fotó: Sustainable Travelers

Parányi ember istenkomplexussal

Talán látva a teljes egészet, képesek vagyunk védeni a teljes egészet.

Bennem ez a mondat született meg Fred Hoyle brit fizikus 1948-as gondolata kapcsán:
“Ha majd egyszer hozzáférhető lesz egy olyan fénykép a Földről, amely a világűrből készült[…], az minden másnál erőteljesebb hatással lesz a gondolkozásunkra.”
(Világtörténelem, BBC, 6.szám, 2019. Június)

Nem így lett. Sajnos.
A júniusi Világtörténelem magazin számában van egy cikk arról, hogyan változtatta meg az űrben, vagy épp a Holdon járva, az asztronauták képét, szemléletüket az univerzumról, a bolygóról. Van, akinek ez a tapasztalat ember és Isten viszonyát formálta át saját világnézetében.

Nagy hatással volt rájuk, viszont emberiség szintjén, szerintem ez a hatás elmaradt.

Nem változtatta meg legtöbbünk viszonyát a Földdel.

50 évvel ezelőtt láthattuk bolygónkat először teljes egészében, ma pedig annyi minden ember feletti teljesítmény után, mégis csak ott tartunk, hogy törvénybe kellett iktatni, hogy ne pusztítsuk el azt pl. szívószállal.

Úgy érzem kimaradt egy fázis az elmúlt évtizedek bolygóhasználóinál:

“Tisztelni a Földet” fázis.

Tanuljuk meg és adjuk át az utánunk következőknek!

Megindító gondolat Mike Collinstól (Apolló 11 asztronauta):
“A bolygó, amelyen közösen osztozunk, sokkal alapvetőbb módon köt össze bennünket, és sokkal fontosabb, mint a bőrszínben vagy a vallásban vagy a gazdasági rendszerekben található különbségek”.

Talán óvnunk és szeretnünk kellene azt, amely az Életet fenntartja és összeköt minket. De ez egyéni vélemény.

Amíg lehet

Változtassunk, amíg lehet.

Tanácsok, ha nem akarod, hogy az Eli könyve, a 2012, a Dante pokla típusú filmek átlépjék a filmvásznat!

Kezdésnek beszéljünk a felelősségvállalásról. Ahhoz, hogy közösen javítsunk a helyzeten, fontos elismernünk, mi a mi felelősségünk a kialakult környezetszennyezési helyzetben, és ezek definiálásával közelebb kerülünk, ahhoz, hogy érezzünk, és szégyelljük magunkat, mert bizony, itt még nem tartunk. 

Nézzük meg előbb a mai 30-as, 40-es generáció felelősségét!

Sokan azzal érvelnek, hogy nem az ő személyük termeli a világ szemetét, nem úgy, mint a gyárak, akik mérgezik a levegőt és a vizeinket. És miért változtasson ő bármit, ha ezek a gyárak nem teszik? Értelek.

Hazudtam, nem értelek.

Kiért termelnek ezek a gyárak? Ki vagy mi generálja a termelést? A kereslet!

Amikor begyűjtöd a 20. pólót egy fast fashion üzletben, amikor megveszed az afrikai szőlőt, mert te decemberben azt kívánod, amikor folyó víz mellett mosod a fogad, amikor elvitelre kéred a kávéd, akkor te is közelebbé hozod az élhetetlen világ jövőképét.

Amíg ezek az igényeid, addig a világ ezt igyekszik kielégíteni, és mindezt, a “mának élünk” ipari attitűd árán teszi.

És most savazzuk az olykor, magas lovon ülő 50 FELETTI generációt: akik jönnek a “bezzeg” mondataikkal, bár érdekes módon úgy vásárolnak ők is egy 3 napos hosszú hétvégére, mintha világháborús éhínség előtt állnánk. Szóval, az hogy milyen volt az élet 20-30 éve semmit nem ér, amíg ellustulva lubickolnak a kapitalizmus adta könnyebb életben. Tessék akkor ezt a tudást hasznosra fordítani, és megosztani velünk! Hogyan emelhetjük át a mába a régmúlt hasznos életvitelét. Példamutatás szimpatikusabb magatartás, mint a régen milyen jó volt az élet prédikáció, miközben épp letépi a nejlont a banánnak.

És nézzük a legfontosabb generációt, a mai GYERMEKEK generációja. Olyan lesz a jövő, amit most a jelenben lefektetünk! Ha egy érzékeny, empatikus és felelősségteljes jövőben szeretnénk élni, akkor azért most már ideje lenne tenni. Oktatás, példamutatás, bátorság!

A gyerek, mint egy szivacs, szívja a környezete viselkedését.

Minden, amit változtatunk, alakítunk, szabályozunk, zászlónkra tűzünk, SEMMIT NEM ÉR! Amíg nekik nem tanítjuk a Föld, az állat és ember tiszteletét. Amíg nem alakítjuk napi rutinná, mire mondjon nemet, mikor hajoljon le segítőkezet nyújtani. Amíg számukra, számunkra nem tesszük alapértékékké a védelmet.

Osztályfőnöki óra, biológia óra, testnevelés, kirándulások mind-mind felfűzhető a környezetvédelem témájára. Hogyan? Egy döntéssel: tartalommal töltjük meg az órákat, megmutatjuk az elrettentő példákat, hogy 10 felülés helyett néha 10 hajolás is lehet éppúgy hasznos.

Kedves Tanárok! Vigyétek ki őket az iskola 50 méteres környékére, és a legtöbb esetben a saját diákjaitok által eldobott energiaitalos dobozokat, és cigicsikkeket szedessétek fel velük! Ne vigyétek fast food étterembe őket osztálykiránduláson! A legkisebbeknél hasonlóképp: beszélgetni velük, játékosan tanítani arra, hogyan bánjanak a környezettel, állatokkal. Csak néhány kiragadott téma. A feladat nagy? Nem szokványos? Igen, így van.

És hagyom is most, hogy ezt ízlelgesd.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Ha ezzel megvagy, akkor itt van néhány apró tanács, hogyan kezdj neki:

(Figyelem, ha elindulsz ezen az úton, már most szólok, hogy elhivatottá fogsz válni, és egy NEM gyűlölködő közösségre lelsz)

1. Petpalack helyett használj kulacsot!

2. Nejlon és papír/celofán zacskók helyett vigyél magaddal vászonzsákot (számtalan helyről lehet vásárolni, kiváló zöldségnek, pékárunak)!

3. Ne használj zacskót a banánnak, ananásznak! Szimplán felesleges.

4. A vakum csomagolt felvágottak, húsok, sajtok közül jó pár a pultban is kérhető. Tehát ha ragaszkodsz egy márkához, annak van hulladékcsökkentő alternatívája. (Ha már haladóbb vagy saját edényben kéred)

5. Igyekezz piacon vásárolni, hazai termelőtől! Ha nem vagy biztos, hazai-e, nem ciki megkérdezni, honnan érkezett a termény. Beszélgess!

6. Érdemes a komposztáláson elgondolkodni (ház és lakás esetén is van megoldás).

7. Kevesebb ruhát vásárolj, vegyél műanyagmentes textilipari terméket, természetes anyagból készültet válassz!

8. Fogyassz szezonális ételeket!

9. Papír használatán gondolkodj el: pl. törlőkendő, szalvéta. Használhatsz konyharuhát, és textilszalvétát helyettük!

10. Lehet szívószál nélkül élni!

11. Írd ki a postaládára, hogy, nem kérsz szóróanyagot, ha pedig kapsz vagy szereted lapozgatni, akkor használd fel később kreatívan pl. ajándékcsomagoláshoz!

12. + Beszélgess erről minél többet, hiszen Te is hatással vagy másokra!

Olyanokat írtam le, amelyek nem jelentenek a kényelmes társadalmunknak akkora áldozatot, de mégis szignifikáns módon hathat a folyamatra. A hulladékcsökkentés ezekkel az apróságokkal kezdődik, és alakul át egy életformává.

Megpróbálod?

Mocskos a világ, mocskos világ?

1972. június 5-én kezdődött az ENSZ első környezetvédelmi világkonferenciája. Azóta ez a nap a környezetvédelem napja.
Ennek nyomatékosítására, leszaladtam az irodám környékére, és felszedtem mások mocskát. Igen, így hívom.
15 perc odafigyelés, sajnos ezen a budai utcán most nem látszik. A 300. (!) csikk után abbahagytam a számolást. Ezt a rengeteg csikket, egy közterületi szemetes környékéről szedtem össze (bank és iskola környékén). Nem tudtam befejezni.
Megyek még.

Ez, amit örökségül hagyunk? Bocsánat, a kérdés szükségtelen.

EZ, AMIT ÖRÖKSÉGÜL HAGYUNK.

A zacskó, amiben szedtem és a kesztyű, amit erre rendszeresítettem, egyik sem túl “zöld”. Miért vallom be mégis?
1. Ez az IGAZSÁG. A Föld és a jövőnk nem a zero tolerancia elvvel menthető meg.

2. Én is lépésről-lépésre változtatok. Nem az a lényeg, hogy mindent kidobj, ami műanyag körülötted, hanem ha már van, akkor használd fel valamire, és legközelebb keress ökobarát alternatívát.

A környezet védelme nem egy radikális hóbort, hanem a túlélésünk záloga.

Kezd el apránként!