Mélyszegénység kontra blackfriday

Blackfriday sokaknak, egy másik valóság másoknak

Ma Békés megyében jártam, egy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket ellátó óvodában, amit Örökbe fogadok egy ovit mozgalomnak köszönhetően ismertem meg, örökbe fogadtam 2 héttel ezelőtt. Úgy döntöttem elviszem nekik személyesen, amit ennek keretében adni tudok, és amit ott kaptam…..Most elmesélem gondolkodás nélkül:

Zita nem tudom megköszönni elégszer a mai napot. Rám szántál 3 órát a napodból, egy idegenre. Mindent megmutattál, meséltél és meséltél őszintén, jókedvűen.

A kérdésemre, hogy mi motivál, hiszen még 20 év után is itt dolgozol a nehézségek tükrében, könnybe lábadt szemmel értetlenül álltál, a válaszod persze az volt: a gyerekek. A kollégáid és a te szemedben tükröződő tisztaság, és elhivatottság üdítő és lélektöltő volt.

Nehéz egy olyan óvodában óvónőnek lenni, ahol olykor atrocitás éri a pedagógust,
ahol az óvodába lépő gyermekek nagy többségének újdonság a csapból folyó víz (!), vagy a főtt étel, vagy a szalvéta, mely ha átitatódik egy kis levessel már egyből ételnek tűnik számukra, és landol is a pocakban, ahol előfordul, hogy a szülők a konfliktust egymás között az óvoda udvarán “igyekeznek rendezni”, ahol a gyermekek családból való kiemelése oly gyakori, hogy az aggódás és érzelmi kötődés más dimenzióban jelenik meg egy itt dolgozó óvodapedagógusnak vagy dajkának. Mégis itt vagytok.

Számomra a munkátok maga az értékteremtés.
Ti 17-en (óvónő, dajka, konyhán dolgozó kolléga) teremtitek. Akik szakember hiány okán még nyugdíjból is visszatérve, vagy diplomát még át sem véve iskola mellett, itt cövekeltetek le, pedig máshol többet és jobb körülmények között dolgozhatnátok, mégsem teszitek, itt maradtatok.
Értük.

Kívánom, hogy a faramuci gazdasági és jogi csavarok ellenére is megkaphassa a 70 éves óvoda a felújításhoz szükséges támogatást, hogy a mindennapi munkátok méltóságához emelkedjen a körülmény, legalább egy kicsit.