Ne bántsd!

A gyermekbántalmazások és a járvány.

A blogom alapvetően felnőtteknek szól, azonban figyelmem és kapcsolódásom a gyermekeké. Értük és miattuk ragadtam billentyűzetet, amikor a blogot útjára indítottam.

A gyerekek iránti aggodalmam felerősődött a járvány okozta mentális helyzet miatt.

A gyermekbántalmazásról beszéljünk most és egyébként mindig.

Az egy hónapja tartó bezártság a lelket feladat elé állítja. A türelmetlenség, ingerültség, szorongás jóval gyakoribb vendég a családoknál.

1. Fizikai/Érzelmi/Verbális bántalmazás:

Nem ragozom most a hatásokat, sokat írtam már róla, nézzük a gyakorlatot:
Szülő és a gyerek is feszült az állandó bezártság, a barátok hiánya, a környezetváltozás lehetetlensége, az otthoni munka és tanulás, a privát szféra megszűnése, a jövő aggodalmai (pl.anyagiak, továbbtanulás) miatt.
Ha úgy érzed szülőként már “szétvet az ideg”:

Akkor könyörögve, kérlek inkább vonulj el a helyzetből, minthogy ütés(ek) vagy nyomokat hagyó mondatok szabaduljanak el.

Ez az időszak nyomot fog hagyni a családokban. A nyom milyenséget és mélységét a családok maguk állítják be.
Vonulj el, és egy fokkal higgadtabban lásd a gyermeked reakciójának okát. Korfüggően értsd meg, minél kisebb, annál kevesebb eszköze van oldani a feszültséget, ami persze, benne is kialakul. Számít rád, tőled vár segítségét, amit sokszor a viselkedésével jelez feléd. Lásd gyermeked segítségkérését, szüksége van rád! Ha viszont bántalmazással válaszolsz erre, elutasítod őt.

2. Szexuális abúzus (online és offline) száma a bezártság okán nőhet. Ez a téma annyira mélyre vinne most, hogy erről külön kell még beszélnünk ezalatt az időszak alatt is.

3. Gyermek-gyermek közötti zaklatás – cyberbulling
A felnőttek nem is sejtik, az okostelefonok milyen határtalanná tették a gyerekek közötti bántalmazás fogalmát. Mindaz, ami a mi gyermekkorunkban az iskola falai közé szorult, most időben és térben állandóvá vált.

Egymásnak küldött üzenetek, zaklatások nem álltak le, sőt a feszültség növekedésével elkeserítően megnőtt a bántalmazás száma, és lehet nem is tudsz arról, hogy a gyermeked áldozata lett. A telefonhasználat otthoni szabályait fel kell állítani, és mindenképp szakíts időt arra, hogy beszélgetsz vele a napjáról, a barátairól. Figyeld a válaszait, az arcát. Lásd (!) milyen lelkiállapotban van.

Fokozottan figyeljetek a körülöttetek élőkre,a gyermekeitekre. A telefonjukra és a lelkükre egyaránt.

Itt van két segélyvonal, ami hasznos lehet:

Gyermekek hívhatják a Kék vonal-Gyermekkrízist, meghallgatják őket, ha magányosnak érzik magukat, vagy bántalmazás érte őket:

116-111
Előhívó, vagy körzetszám nélkül, névtelenül és ingyen hívhatják.

Segélyvonal bántalmazott nőknek, gyerekeknek:

06 80 505 101
Ingyenes és névtelen: hétfő,kedd, csütörtök, péntek 18-22 óra és szerdán 12-14 óra között.

Egy gyerekeknek szóló oldal, kérdésekkel-válaszokkal, chattel:
www.yelon.hu

Vigyázzatok a gyermekekre, és szeressétek őket “jól”!

Korona járvány lélektana – tabuk és tabuk

A “Maradjotthon” jelenség és ami mögötte van.

A “Maradj otthon” egy nagyon fontos üzenet. Mégsem teszik sokan. Így keresni kezdtem a válaszokat. Arra jöttem rá, hogy nekem a “maradj otthon” üzenet kevés. Nagyon fontos, de nem elég. Nekem nem. (Mielőtt félregurulna, mi is #önkéntes #karanténba vonultunk.)

Nyilván vannak, akinek magyarázni nem kell, érti, vannak, akik fel sem fogják ésszel, miért kell otthon maradni, vannak, akik indokoltan nem tehetik, és vannak, akiknek kell egy kis empatikus közeg, hogy talán mégis megtegyék. Segítsünk most, azoknak, akiknek az otthonlét lehet nehezebb, vagy másabb, mint másoknak.

Nem beszélünk eleget arról, ha bezárult az ajtó mi történik sok családban, otthonban, fejben.

Kérlek gondoljunk most együtt is egy kicsit a következőkre:

Az egyedülálló emberek: egyedül otthon lenni, akár úgy dolgozni, most magányt, szorongást válthat ki.
Úgy vélem sokan közülök még jobban fogják igényelni a barátaikkal való kapcsolattartást, vagy akár jobban keresik az online közösségeket. Keressék is bátran, most nagy segítség lehet, nyitottabbak és befogadóbbak a közösségek is. Ha van olyan barátod, rokonod, aki egyedül van a lakásban, talán érdemes többször keresned ebben az időszakban.

A megromlott párkapcsolatban élők: ez egy kapcsolatpróbáló időszak. Több olyan párt ismerek, akik sem kettesben, sem gyerekkel nem igazan érzik jól magukat. Legalábbis menekülnek az ilyen intim helyzetektől, gondolok azokra, akik pl. akik leginkább többed magukkal mennek programozni, leosztva a dialóguspárokat. Férj-férj, anya-anya stb. szerintem értitek.
Most viszont nincs menekülés. Színtiszta állapot van. Ez jól és rosszul is elsülhet.

A válás előtt állók: azok, akik a kapcsolat végét már érzik, vagy netán már ki is mondták, de még közös a fedél.
Ezekben az otthonokban a feszültség még nagyobb lehet a megszokottnál, a verbális vagy netán már érzelmi és fizikai agresszió intenzívebben lehet jelen, csapódva a vétlen gyereken is.

Már hozom is ide a “külön élő szülőket osztott gyermekfelügyelettel”:
Indulatot szülhet a vis maior okozta családi rendszer felborulása. Pl. a “hétvégi váltóműszakos” szülők között, ha alapvetően is elmérgesedett a viszony, most tovább fajulhat.
A GYEREK AZ ELSŐ. Kérlek, lássátok, hogy a gyerekek nyugalmának forrása a szülő lélekállapota.
Mondom mielőtt még érzelmi bántalmazások lavinája indulna be a következő időszakban.

A kapcsolati erőszakban élő családok: az általánossá vált, kicsit felelőtlenül generált #pánikhangulat egy szeretetben élő családnak is próbatétel, hiszen meghozta az anyagi szorongást és a 24 órás bezártságot, ami sokakban óriási feszültségforrásként kezdett dolgozni. Egy erőszakkal teli otthonban az indulat még jobban elszabadulhat.

Sajnos félek, több helyen lesz jelen a gyermekbántalmazás is, épp amiatt, mert a szülők, akik aggódnak az egészség, az anyagiak, a tanulás miatt, ingerültebbek lesznek, és már szalad is a pofon, és a szóban sárba tipró bántás. NE TEDD!!!!! Ventillálj, figyelj magadra, legyél megengedőbb magaddal szemben is. Idegrendszerünk folyamatosan telítődik, de folyamatosan lehet normalizálni is, kinek meditációval, zenével, filmmel, egy nyugodt kávéivással stb.

A krónikus #betegséggel küzdők: most szándékosan hangsúlyozom, hogy FIATAL. Több ezer fiatal áll a fronton, pl. daganattal szembeni küzdelemmel, legyengült immunrendszerrel, kimerült lélektartalékokkal. Biztos nem a sajnálatunkra van szükségük, hanem egy fertőzésmentesebb környezetre és aktiválható orvosokra.

A várandósok: az évekkel ezelőtti várandóságom alatt szalmonellás lettem a 6. hónapban. Nagyon beteg lettem. Egyedül feküdtem az elkülönített kórteremben, napi egyszer rámnézett valaki. Az önvád és a szorongás egymással kegyetlenül versenyezett, próbálták mélyen beásni magukat. Nem hagytam. Akkor még csak relaxációval és légzésgyakorlatokkal, zenével és a férjemmel való beszélgetésekkel hoztam magam vissza a jelenbe, és fogadtam be a gondolatot:
vezetett vagyok, vannak dolgok melyekre nincs ráhatásom.
Ez feloldozott, felszabadította az aggodalmamat, és vallom ezt a mai napig: nem mi irányítunk.

Ha a fentiek közül (és a lista tudom bőven nem teljes) bármelyikben magadat véled felfedezni, szeretném ha tudnád, nem vagy egyedül!

Figyeljünk másokra!

Köszönöm, hogy olvasod a blogot.

Kép: Vincent Van Gogh

Abúzus

Az abúzus mélyen rágja a sejtet, felfalja a lelket.
Reagál a test és menekülni próbál a lélek.

Segíthet egy együttérző mondat.
Segíthet egy tekintet.

Segíthet egy hívás, egy levél abban, hogy elkezdődjön a szembenézés, a gyógyulás.

A szexuális bántalmazás körforgása

Körforgás!
A szexuális bántalmazás körforgása. Nők férfiak viszonyának körforgása.
Szokások körforgása. Hibák körforgása.

Újra és újra, a legfrissebb generációk érkezésekor esélyt kapunk arra, hogy a TESTET, mint entitást megtanuljuk kezelni, tisztelni, s ezt a tudást átadni. Mégsem tesszük. Újból és újból, az idők kezdete óta, társadalmi, politikai rendszertől és vallástól függetlenül, itt él velünk a testemhez való jog tabuja, a szexuális bántalmazások tabuja, a verbális és testi erőszak tabuja, az intimhatár-átlépések tabuja. Árnyékként él velünk, mert fényre oly ritkán engedjük.

Az én TESTEM, az én TESTEM.

Nem az a kérdés most, hogy ki, mit tett, kivel és hol.
Hanem arról szól, hogy még mindig nem tisztáztuk a kérdést: az én TESTEM, az én TESTEM?

Társadalmi konszenzus ebben nem lesz, nem is erre kell az energiát fordítani. Arra fordítsd, hogy Te állást foglalsz a testedről.
Ha a válasz igen: az én testem az én testem, akkor körülmények, munkahely és egyéb minősítő tényezők teljesen értelmetlenek.
Akkor ne legyen kétely benned, hogy munkahelyi zaklatás ért-e, vagy hogy a HÉV-en utazó perverz ellen jogod van feljelentést tenni! TESTTUDATRA ÉBREDNI.

Tessék ennek tudatában nevelni a kisfiúkat és a kislányokat, férfivá és nővé.
Tudatosítani a határokat, a testükhöz való jogot, és akkor a mai felnőtt generációkban már nem, de a következő generációknál lehet leszokóban lesz az engedély nélküli nyúlkálás, utcai füttyögés, verbális abúzus. Az ennél továbbmenő bántalmazások örökké velünk lesznek, azok másról szólnak, hatalomvágyról. De ez most nem ehhez az ügyhöz tartozik.

Ez mind tanulás. Eltanulni és normalizálni egy szexista apa elejtett mondatait, egy testét gyűlölő anya tükör előtti önbántó mondatait, majd elvinni mindezt az iskolába. Hallja a fiú, hallja a lány. És felnő férfivá, és nővé, majd apává, és anyává és a folyamat körforgása biztosított. Így fog állni a nőkhöz, a férfiakhoz. Amit tanult, hallott és beszívott magába.


fotó: japankalligrafia.hu

Valami elkezdődött – PR téma lett a szexuális bántalmazás

A gyermekkori szexuális bántalmazás, a metoo mozgalom és ami mögötte van. Meetup beszámoló jön és mindaz, amit bennem indukált.

Ma egy jelentősen nehezebb társadalmi problémával foglalkoznék, egy tabuval, egy némaságra ítélt témával:
a gyermek és felnőttkori szexuális zaklatással.
Elmentem a 2019. június 18-án Media 2.0 Communications Matrixpr Kríziskommunikáció és a Magyar Public Relations Szövetség által szervezett meetupra.

Sejtem, amint a szem a bejegyzésem szexuális zaklatás szavaihoz ért, két dolog történhetett Veled drága olvasó: többen azonnal tovább görgettek, vagy ha Te ezeket a sorokat olvasod, görcsbe rándult gyomorral vagy épp gőgös fenntartással pörgeted a gondolataimat. Bárhogy is érzel, már most tettél valami fontosat: nem mentél tovább. KÖSZÖNÖM, hogy hallani akarsz róla.

Külön köszönöm a szervezőknek, hogy fontosnak érezték a beszélgetést! Ha egy problémáról nincs társadalmi párbeszéd, attól az még létezik, pusztít és rombol, ha tudomást veszünk róla, ha nem. Ez egy konszenzus nélküli kérdés, amely a médiafelületek és a rendőrségi akták határát nem lépi át, távoli, csendes, megoldatlan. Tetszik, nem tetszik, leírom: elfogadott dolog. Elfogadott verbálisan és/vagy fizikailag bántalmazni felnőttet, gyermeket.

❓ Miért ❓

Azért, mert nincs konszenzus, mert nincs nyílt beszélgetés a normatívákról. Nincs beszélgetés a bűnről, a szabályokról, a dühről, a tehetetlenségről, a büntetésről, az áldozatokról, az ő megnyugvásukról. Az áldozat hibáztatás ma egy alapnorma Magyarországon. Ezzel lezárva azokat a témákat, amelyek megmutatják emberi gyarlóságaink végtelen mélységét. Ahol a nők is legyintéssel lezárják a munkahelyi zaklatás kérdését, mondván: mindkét fél kell egy ilyenhez, biztos túl rövid a szoknya, vagy túl mély a dekoltázs. Ennyi, kész, mehetünk tovább.
A meetup elsősorban a szexuális zaklatás és a metoo mozgalom, média, jogi és gazdasági vonatkozásain keresztül, élő példákkal mutatta be a jelenség hazai és nemzetközi hatásait az Index.hu-tól Bálint Kovács és a Forbes Magyarország -tól Laza Bálint – újságíró, illetve egy krízis kommunikációs tanácsadó, Dr. Pintér Dániel Gergő előadásával, amelyek informatívak, egyértelműek, és hasznosak voltak, olykor nagyon elkeserítőek is.
Hiszen a jog, ismét a morál és normák fölé kerekedve, a társadalomtól elhidegülve utasítja rendre a médiát, lefogva kezeit. Énmárka építési trükkök és paragrafusok repkednek a bűnösség kérdése körül, a lényeg elveszve valahol a forintok keresgélésben.

Őszinte leszek, ami igazán közelebbé, megfoghatóvá, szagossá, láthatóvá, hallhatóvá tette a kérdést ezen az eseményen számomra, az egy 4. előadó páros előadása volt: beszeljrola.hu alapítói Pócsné Berkesi Zsuzsa és Pócs Balázs. A problémát a felnőttek kusza jogi világából, egy számomra egyértelműbb, tisztább, jogmentesebb világba helyezve, a gyermekek ellen elkövetett bántalmazásokról beszéltek. Minden 6. lányt, és minden 10. fiút ér szexuális abúzus 18 éves kora alatt. ❗️❗️❗️
Megerősítettek abban a hitemben, hogy továbbra is minden társadalmi ügy indulatot kelt, szenvedélyt csihol, tettre késztet engem, amely a kiegyensúlyozott gyermekkor lehetőségét veszi el (gyermek hospice ellátás, szexuálisan, lelkileg, fizikailag bántalmazottak, esélytelenségben felnövő gyermekek).


Mentálisan egészséges felnőttek, egészséges gyermekkorból erednek, ha ezt elvesszük, démonokkal küzdő, rosszabb esetben démonjairól tudomást sem vevő felnőttekké válnak, akiket belülről fal fel a megoldatlanság és feldolgozatlanság mérge. Beszélnünk kell arról, ami az emberrel egyidős: a hatalomvágy okozta szexuális bántalmazásról. Kiirthatatlan a probléma, de attól még harcolnunk kell ellene!
Harcoljunk együtt, beszéljünk róla és a legfontosabb, vigyázzunk gyermekeinkre!