Digitális böjt a tudatos jelenemért

Abban hiszek, hogy a megfelelő kérdés belülről érkezik.
És abban hiszek, hogy a megfelelő válasz rá ugyancsak belülről talál rám.

Annyi ember, annyi mindent zajong most (is), hogy a harsonáik miatt alig hallottam meg magam a múlt héten.
Elvesztettem a fókuszt, a tudatos jelenlét egyre nehézkesebb lett. Gyermek, munka és család mellett a külső zajok éktelen hasogatássá váltak.

A napi meditáció, a sport és kedvenc időtöltésem ellenére is zaj volt. A belső csendet nem leltem.

Így radikálisan kikapcsoltam a külső zajt:
a telefonomat teljesen, naponta egyszer 5 percre kapcsoltam vissza, akkor is hívásellenőrzésre csupán. Sem hírek, sem közösségi média, sem cikkek.
A munkámban az internetet is tudtam ennyi időre nélkülözni. Zene sem volt.

Napok teltek el így. Néhány óra most nem lett volna elég. Volt, hogy elég volt régebben, azonban ebben a helyzetben most több kellett. “Alapbeállításon működtem”.

A családom, a kertünk hangjai volt az egyetlen külső hang körülöttem. Így ismét hallani kezdtem magam.
Felszabadító, lelket töltő az a csend és nyugalom, ami érkezett. Érkeztek kérdések,és válaszok, az ösztön utat tört ismét.

Ez az egyik módja annak, hogyan nyugtassam meg háborgó lelkem, amit nem közvetlenül a koronajárvány, mindinkább az emberek okozta társadalmi hatás váltott ki bennem: a felelőtlenség, a félelemkeltés, a közléskényszer, az önmagától távol levő emberek, egy hangos, zavart tömeg, ahol az értéket teremtők eltűnnek a zajban, és segítő kezük már csak halványan látható.

Az inger túl sok volt számomra, és nekem kellett ellene tennem.

Belülre figyeltem. Tisztítottam magam, mert felelősséget érzek a családom, a munkám és igen lehet furcsán hangzik, de a blog és a zárt csoport iránt is.
Adni és fogadni tisztább tudattal és lélekkel tudok.

Belső csend – külső zaj

A koronajárvány önismereti lehetőségei

Ö r ü l ö k. Tudom, sokak szerint bűn ilyet mondani, de ezen az oldalon talán lehet.

Oka van ennek a világszintű folyamatnak. A kérdés: mi egyénként mit hozunk ki belőle?

Ismét leírom: örülök, mert a zajban végre CSEND lehet egy kicsit.

Elkezdődhet a csendesség.
Most többen kezdhetik lelkük zivataros, olykor aggódó, olykor nyugodt mondandóját meghallani, mert nem kell iskolába rohanni a gyerekkel, munkába vagy kifliért vacsorára.

Tudom, hogy legtöbbünknek nincs több ideje. Sőt!!! Azonban van lehetőség az átstruktúrálásra, most hogy a zajok halkabban szólhatnak, csak hagyni kell.

Nem kell tanárnak lenned, jó szakácsnak sem! Nem kell most ablakot takarítanod, ha úgy érzed, feszülsz tőle, vagy önmagadtól megy el az idő!
Nagyon fontos, most kell, hogy időd legyen:
az önmagaddal való megismerkedésre. Hogy jó-e a munkád, a családi életed, a terveid, a vágyaid….hogy ezek azonosak-e a belső valóságoddal, és jöhet valami új, ha arra jutsz: nem.
Bátrabban, mint eddig.

A zaj, ha engedjük, elcsitul egy kicsit, és meghallhatjuk, mit üzen a belső motorunk.

Kép: Frida Kahlo

Social media lélektan

Vártam a tavaszt.
S érkezik.
Másképp kopogtat az ajtón, mint ahogy azt az eddigi kegyelmi években élvezhettem, de van mondanivalója, most is, így nyitott, de kicsit zavart lélekkel hallgatom.

Nyugtalankodom mit hoz magával, közben pedig érkezésének feszült várakozása tisztítja a látóteremet.

Sok oldalt követek. Jóval többet, mint ami megjelenik nap-nap után a hírfolyamomon.
Most érzem sok.
Az oldal követéseimet, az általuk kínált szolgáltatást, tartalmakat, netán küldetést most még szigorúbban kezdtem felülbírálni, vizsgálni.

Hiszen érzelmeket, gondolatokat vált ki minden inger, ami árad onnan.

A zaj nagy. Zavaró. Így önmagamért folyamatos szűrőt állítok be.

És most tisztábban látszik a hamuban a lencse.
Látszik, mi az, ami tápláló és értéket képvisel.

Válogatok, aszerint, mi az mi a jelen helyzetben érték és érzés rendemmel ellentétes dolgot képvisel.

Ahol vád, félelemkeltés, vagy felelőtlenség árad az online terükből, a továbbiakban nem tisztelem meg figyelmemmel, s pénzemmel.
Nem eszem ott, nem vásárolok tőlük vagy nem szerzek információt, tudást a jövőben. (Legyen vállakozás vagy civil szervezet akár).
Ahol gerjesztenek, szorongatnak, ahol árasztják a kapzsiságot, ahol feláldozzák a biztonságot, onnan távozom.

És ugyanígy kötődésem, szimpátiám mélyülni tud, ahol szív lakozik, és meg is jelenik ezen az újat hozó tavaszon.
És mikor újranyitnak, pénzemmel, azokat támogatom, kik a bajban emberek maradtak és felelősséget vállaltak a társadalomért, tettek a közjóért, adtak, mert akartak.

Ezeket a vállakozásokat fogom vásárlásaimmal támogatni, ezeket a szervezeteket, közszereplőket, közösségi szereplőket (blogger, influencer) fogom figyelmemmel megtisztelni.
Ezzel a tudatossággal igyekszem hozzájárulni az életbentartásukhoz, avagy sikerükhöz, s elvenni a lehetőséget az érdemtelenektől.

Kép: Gerhard Haderer