Kutya örökbefogadási kisokos – Útmutató a felelős döntéshez

Olvashatsz most néhány állat örökbefogadáshoz szükséges gyakorlati tanácsot, hogy ne az utcára dobás, a menhelyre leadás vagy likvidálás legyen a vége.

A felelős állattartás a következők végig gondolásával kezdődik.

  1. Nem elég a vágy! A veled egy háztartásban élők részéről is szükséges a beleegyezés, a későbbi konfliktusok elkerülése végett, és azt megelőzve, hogy végül megszabadulj tőle.
  2. Idő, idő, idő! Érdemes mérlegelned milyen termetű és mozgásigényű kutya idomul az lakhelyedhez, és idődhöz. Le tudod-e kötni az energiáit? Mennyi időt lesz naponta egyedül?
  3. Nyisd ki a pénztárcádat! Értsd meg, a kutyák iránti szeretet kevés, komoly anyagi elhatározás és kötelezettség is. Átlagosan 15 évig gondoskodnod kell egészségééről, komfortjáról, táplálásáról. Az anyagi helyzeted egy esetleges állás nélküli időszakban is fedezi-e a kutya szükségleteit?
  4. A gazdiságot tanulni kell! A legtöbb esetben ott kezdődnek a kutya családi integrációs gondjai, hogy a szülők úgy vélik azzal, hogy teljesítették a gyermekük kutyavágyát, nem kell tanítaniuk gyermeküket a felelős magatartásra. A szülőkben a gyerek felé elvárássá alakul ez a nagy felelősség, aztán jön a düh, csalódottság és sokszor elfogadhatatlan módon a megszabadulás a vége. A gyerek még nem tud 100 %-ig ellátni egy kutyát. Viszont fontos, hogy érezze, segítségre talál a szüleiben, mindez elsajátítására. Ha mégis őt szeretnétek gazdinak, előtte adjatok számára olyan kihívást, amellyel bizonyítja a kitartását. (pl. egy hónapig minden reggel korábban kelni, hogy „kutyát sétáltasson, vizet és ennivalót készítsen ki.)
  5. Ne hagyd magad átverni! Ha menhelyről, gyepmesteri telepről hozol el kutyát, oltási kiskönyv, chip és örökbefogadási szerződés legyen a zsebedben, amikor kilépsz onnan. Az állatorvosnál, amilyen hamar csak lehet, írasd át a chip adatait a tiédre. Ha egy másik gazdi ajándékozza tovább, az oltási kiskönyvért csapdosd az asztalt. A nevedre íratás itt is ugyanúgy fontos.
  6. Irány az iskola! Ha anyagilag megteheted mindenképp iratkozz be kutyaiskolába. Egymás megismerése, kondicionálása harmonizálja a következő éveiteket.
  7. Ingyen tudás! Használd a youtubeot, és a szakportálok segítségét is vedd igénybe. Ismerkedj a kutyaetikettel, a kutyafuttatókban elvárható magatartással.
  8. Hirdesd az igét! Az gazdátlan állatállomány változásért mindannyian tehetünk. Ha elkötelezted magad az örökbefogadás szemlélete mellett, mesélj róla másoknak, ítélkezésmentesen, és kerülve a paternalista beszédet. Ne ítélkezz azért, mert mások vásárolják a kutyát, akkor arra hívd fel a figyelmet, milyen fontos a szaporítók és tenyésztők megkülönböztetése.  

Tanulni és tanítani kell a gazdi létet, a felelős magatartást, hiszen néhány évtized alatt jelentősen átalakult a kutya családokban betöltött szerepe. A funkcionális szemléletet felváltotta a holisztikus. Az eddigi láncon tartott, házőrző funkciót vagy a társadalmi státuszhoz kötött szórakozás és foglalkozások átalakulását (vadászat, terelés) a hobbi állattartás szemlélete váltotta fel. Főként köszönve ezt a sok lakásban tartható kisméretű kutyafajták népszerűségének, az elmagányosodás és társadalmi elidegenedés erősödésének, a kutyák széleskörű képességeinek kiaknázására irányuló tudományos eredményeknek (mentő kutyák, állat asszisztált terápiás kutyák térnyerése).

Azonban ez a változás gyorsabb volt, mint a kapcsolódó tudás és kultúra elsajátítása.

Fotó: Kalocsai Adrienn – tabukhangja.hu

Ment(ett) – A kutya örökbefogadás lélektana 2. rész

Alba immár 8 hónapja ébreszt reggelente, ahogy kis karmai kopognak a padlón, olyan, mint a tűsarkúban sétáló nőt követő hangáradat. Hogy is jutottunk idáig?

Az első részben leírtam, hogyan választottuk ki. Folytassuk most az első találkozással. A gyepmesteri telepre 30 perccel hamarabb érkeztünk, mivel nyomatékosította a vezető, ne késsünk el, mert…..

A „mert” utáni dologra gondolni sem mertem, így inkább hamarabb toporogtunk az ajtóban, a kislányommal és a férjemmel. Az egy órás odavezető úton egy szót sem tudtam szólni, annyira befelé figyeltem.

Kedvesen fogadtak, egyből papírmunka jött. Alba akkor még sehol. Majd eljött a várva várt pillanat, elhangzott a mondat a vezető szájából: hozom a kutyát. Úgy izgultam, mint egy érettségi bizottság elé készülő diák, mint egy a templomi bevonulás küszöbén álló menyasszony, mint az újszülöttjét karjába vevő izgatott édesanya.

És ekkor a feszültség, az izgalom, az érzelmek érkeztek, potyogni kezdtek a könnyeim ezalatt a pár perces várakozás alatt. Néhány légzőgyakorlat visszahozott, és akkor megjelent a karban hozott kiskutyám. Szerelem volt. Mérhetetlen boldogság.

Büdös volt, és piszkos, két fürdetésre volt szükség még „szalonképes” állapotba hoztuk hazaérkezése után, majd időt és teret hagytunk neki otthonunk felfedezésére. 1-2 nap alatt kialakult komfortosabb mozgása körünkben, azonban múltjának nyomatai jelentkeztek.

Felmosó és seprűtől való félelem, bizonyos férfitípusokkal szembeni rémület, más kutyákkal való szocializálatlanság. Igazolódtak, amit a menhelyen lévők mondtak, bántalmazott, vert kutya ő.  

Ez csak megerősített abban az elhatározásban, amit még gazdivá válásom előtt megfogadtam: kutyaiskolába iratkozunk be. Megvártam, amíg az oltási programja lezajlik, amely plusz 2 hónapot vett igénybe, aztán el is kezdtük a szakértővel történő tréningjét, pontosabban az én tréningemet. Hiszen a kutyaiskola inkább szól a gazdiról, mint a kutyáról. Arról, hogy egy nyelvet beszéljünk, megértsem a mozdulatai mögött rejlő érzést és gondolatot, akár a játszmákat.

Alba, az oktatónk megfogalmazása alapján idézve: érzékeny kutya.

Félelmei és gátjai folyamatos türelemmel és gyakorlással nagyon gyorsan gyümölcsözőek voltak, mérhetetlen ragaszkodása, bizonyítási vágya, tüneményes játékossága, töretlen lelkesedést adott nekem is a kutyaiskola tanulási kötelezettségéhez.  Jómagam is transzformálódtam a tréning során, szavak nélkül tudott tükröt tartani számomra.

Megmutatta a dimenziót, amikor a szavak nem téríthetnek el, úgy, ahogy az ember világban. Amely világban, a szavak az adó és fogadó között olykor eltérő jelentésűek. A prekoncepciók emberi világát örömmel hagytam el egy tiszta kommunikációs közegért: ahol egyértelmű volt, hogy mikor csinál hülyét belőlem, mikor irányítok én, mikor kell átlépnem belső korlátaimat. Megmutatta milyen a kamaszkor, milyen helyzeteket teremt, és milyen reakciót indukál.

Számomra kiemelten fontos volt, hogy gyermekünk ennek az örökbefogadási és szocializációs folyamatnak teljes részese, megélője legyen, benne is nyomatokat hagyjon az állatok és emberek nem rendezett magyar viszonya, a felelős állattartás alapelveinek építése, az etológia, mint tudomány megismertetése.

Alba családunk negyedik tagja. Csak remélem az áldást, mely hosszú közös életet ad számunkra.

fotó: Kalocsai Adrienn – tabukhangja.hu

Alba újjászületése – adoptálj! (videó)

Szeretem, ahogy megörül nekünk, ahogy minden zacskócsörgésnél remél, ahogy a tiltott zónánál próbálkozik, ahogy néz, ha tudja rosszat csinált, ahogy kopog a lába, ahogy hozza a játékát a leglehetetlenebb helyzetben, ahogy remeg a szája az izgalomtól apportírozáskor…..TÁRS.
Kérlek, fogadj inkább örökbe, minthogy szaporítótól vegyél.

Kedvcsinálóként bemutatom az én kiskutyám életét, a menhelyről elhozott pillanattól az átlagos mindennapjainkig.

Ment(ett) – A kutya örökbefogadás lélektana 1. rész

Állatvédelem nem kizárólag állattartóknak.

2019. tavaszán kezdődött az érzés. Törte az utat, bennem. Kutyát szeretnék, egy új családtagot.

Ez a vágyam, lappangó, elfojtott érzésből 30 éve megvalósítatlan maradt, eddig a pontig. Itt már tudtam, a hangszínem, a kortesbeszédeim és az elszánt arckifejezésem jelezte a családnak: most kétség nélkül helye van az életemben, és az életünkben.

Családi egyeztetés megtörtént, és elindult a belső és külső folyamat. 2019. októberére, hat hónap alatt értünk az út végére, vagyis inkább egy új út elejére.

Olvasd hát el, milyen érzések nyertek teret, milyen csodálatos is az állat örökbefogadásának lélektana, milyen kis kavicsnak tűnik a nagy tóban, mégis szikla lett.

A kutyám neve Alba, – eredetileg a bevált menhelyi gyakorlattal sokadszorra elnevezett Heidi nevű kiskutya – egy Budapesttől nem oly távoli város gyepmesteri telepéről 2019. októberében költözött be hozzánk, és szívembe egy életre. Pulijellegű kutya, a fajta temperamentumának jellegzetességeit, legnagyobb örömünkre hozva.

Miközben ezeket a sorokat pötyögöm, halk szuszogása melegíti a bokámat.
De ne rohanjunk, menjünk vissza egy kicsit, az első kérdésektől nézve a gazdisodás folyamatát.

Habár már bőszen az állatvédelmi mozgalmak, jogszabályok és állatvédelmi javaslatok tengerében fürödtem, mégis felvetődött bennem a tenyésztett kutya kontra örökbefogadás kérdése. Számomra egyetlen oka volt csupán: nem az egészség, a genetikai aggodalom, a fajtatisztaság merült fel, hanem a terápiás kutya kiképzés lehetősége, mely rejtve, halkan vágyként kezdett felsejleni bennem. Hiszek az állatasszisztált terápia csodálatos erejében, légyen szó hospice-ról, mindennapi életet segítő vagy fejlesztő helyzetről.

Azonban erősödött az érzés: a vágy és a belső valóság közti eltérés. Egyre hangosabb lett, utam lélekben egyre jobban a menhely felé vitt. (Természetesen nem zárja ki az állatasszisztált lehetőséget a “honnan” érkezés, de az esély a temperamentumbeli alkalmasságot, mely bizonyos fajtákra jellemzőbbek, kisebb volt). Az okot nem tudtam, hagytam a vezetést az égiekre, és el is érkezett a következő fázis.

Menhelyről menhelyre járva, kutyákat szabadidőnkben sétáltatva, bújva a szakirodalmat és a menhelyek facebook fényképeit, tisztulási folyamat zajlott. Milyen méretű, nemű és alaptemperamentumú kutya passzol a mi egységünkbe.

Felsejlettek a nemről és méretről a válaszok, így – a sajnos nagy kínálatból – szűkíteni tudtuk a keresést.

Amikor megláttam a piszkos, rémült 3 hónapos kiskutyám fényképét, talán szerelmi költeménybe illő sorokkal tudnám a sejteken átfutó érzést leírni. Villámcsapásként ért, tudtam, ő az. Ő lesz a kutyatársam.

Alig tudtam kivárni a másnap reggelt, hogy telefonálhassak. És mindössze 3 nap telt el, már hoztuk is haza, festékmaradványokkal a bundájában, eldugult végbélnyílással, halálra rémült tekintettel.

Ha tovább olvasnád közös utunkat, nézz vissza egy nap múlva a blogra (a facebookon vagy itt az oldalon.)

Alba hazaútja a menhelyről (2019)
Alba hazaútja a menhelyről (2019)

Véletlen vagy vezetettség?

Így, hogy már abszolút elment mindenkinek a figyelme a beigliről, a tűlevelet evő kutyájáról a fa alatt, s már inkább arra figyel, hogyan préselheti be munka után és vacsora főzés előtt az ajándék cserét a plázában, talán épp jól időzítem az alábbi apróka történetet a szeretet ünnepének pici marasztalására. Hátha vendégem lesz még egy pár napig.

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de szeretem az Élet nagy tudását, bölcsességét, amit sokszor oly szolídan és nem pökhendi módon tol elém….ha hajlandó vagyok észrevenni.
2018 Karácsonyán a Jézuska, na jó a férjem hozott nekem egy kicsi karácsonyfadíszt, egy fehér kutyát piros nyakörvvel.
Örültem neki, ünnepek után szépen becsomagolva el is foglalta helyét a többiek között, várva az ismételt szereplés lehetőségét.
Tudni érdemes, akkor még nem tört elő bennem a visszafoghatatlan, elnyomhatatlan gazdivá válás vágya, nem volt beszélgetés témája az asztal körül….nem álmodoztunk névről, nemről, fajtáról, na, de értitek, szóval nem volt tervezgetve, fontolgatva.

Telt múlt az idő, elérkezett a porlepte doboz újbóli kibányászása. Bevallom, a díszről meg is feledkeztem.
Kezembe került.

Hogy is mondjam… katartikus pillanat volt…..
Egy fehér kutya piros nyakörvvel a kezemben s egy fehér kutya piros nyakörvvel a lábamnál.