Parányi ember istenkomplexussal

Talán látva a teljes egészet, képesek vagyunk védeni a teljes egészet.

Bennem ez a mondat született meg Fred Hoyle brit fizikus 1948-as gondolata kapcsán:
“Ha majd egyszer hozzáférhető lesz egy olyan fénykép a Földről, amely a világűrből készült[…], az minden másnál erőteljesebb hatással lesz a gondolkozásunkra.”
(Világtörténelem, BBC, 6.szám, 2019. Június)

Nem így lett. Sajnos.
A júniusi Világtörténelem magazin számában van egy cikk arról, hogyan változtatta meg az űrben, vagy épp a Holdon járva, az asztronauták képét, szemléletüket az univerzumról, a bolygóról. Van, akinek ez a tapasztalat ember és Isten viszonyát formálta át saját világnézetében.

Nagy hatással volt rájuk, viszont emberiség szintjén, szerintem ez a hatás elmaradt.

Nem változtatta meg legtöbbünk viszonyát a Földdel.

50 évvel ezelőtt láthattuk bolygónkat először teljes egészében, ma pedig annyi minden ember feletti teljesítmény után, mégis csak ott tartunk, hogy törvénybe kellett iktatni, hogy ne pusztítsuk el azt pl. szívószállal.

Úgy érzem kimaradt egy fázis az elmúlt évtizedek bolygóhasználóinál:

“Tisztelni a Földet” fázis.

Tanuljuk meg és adjuk át az utánunk következőknek!

Megindító gondolat Mike Collinstól (Apolló 11 asztronauta):
“A bolygó, amelyen közösen osztozunk, sokkal alapvetőbb módon köt össze bennünket, és sokkal fontosabb, mint a bőrszínben vagy a vallásban vagy a gazdasági rendszerekben található különbségek”.

Talán óvnunk és szeretnünk kellene azt, amely az Életet fenntartja és összeköt minket. De ez egyéni vélemény.

Amíg lehet

Változtassunk, amíg lehet.

Tanácsok, ha nem akarod, hogy az Eli könyve, a 2012, a Dante pokla típusú filmek átlépjék a filmvásznat!

Kezdésnek beszéljünk a felelősségvállalásról. Ahhoz, hogy közösen javítsunk a helyzeten, fontos elismernünk, mi a mi felelősségünk a kialakult környezetszennyezési helyzetben, és ezek definiálásával közelebb kerülünk, ahhoz, hogy érezzünk, és szégyelljük magunkat, mert bizony, itt még nem tartunk. 

Nézzük meg előbb a mai 30-as, 40-es generáció felelősségét!

Sokan azzal érvelnek, hogy nem az ő személyük termeli a világ szemetét, nem úgy, mint a gyárak, akik mérgezik a levegőt és a vizeinket. És miért változtasson ő bármit, ha ezek a gyárak nem teszik? Értelek.

Hazudtam, nem értelek.

Kiért termelnek ezek a gyárak? Ki vagy mi generálja a termelést? A kereslet!

Amikor begyűjtöd a 20. pólót egy fast fashion üzletben, amikor megveszed az afrikai szőlőt, mert te decemberben azt kívánod, amikor folyó víz mellett mosod a fogad, amikor elvitelre kéred a kávéd, akkor te is közelebbé hozod az élhetetlen világ jövőképét.

Amíg ezek az igényeid, addig a világ ezt igyekszik kielégíteni, és mindezt, a “mának élünk” ipari attitűd árán teszi.

És most savazzuk az olykor, magas lovon ülő 50 FELETTI generációt: akik jönnek a “bezzeg” mondataikkal, bár érdekes módon úgy vásárolnak ők is egy 3 napos hosszú hétvégére, mintha világháborús éhínség előtt állnánk. Szóval, az hogy milyen volt az élet 20-30 éve semmit nem ér, amíg ellustulva lubickolnak a kapitalizmus adta könnyebb életben. Tessék akkor ezt a tudást hasznosra fordítani, és megosztani velünk! Hogyan emelhetjük át a mába a régmúlt hasznos életvitelét. Példamutatás szimpatikusabb magatartás, mint a régen milyen jó volt az élet prédikáció, miközben épp letépi a nejlont a banánnak.

És nézzük a legfontosabb generációt, a mai GYERMEKEK generációja. Olyan lesz a jövő, amit most a jelenben lefektetünk! Ha egy érzékeny, empatikus és felelősségteljes jövőben szeretnénk élni, akkor azért most már ideje lenne tenni. Oktatás, példamutatás, bátorság!

A gyerek, mint egy szivacs, szívja a környezete viselkedését.

Minden, amit változtatunk, alakítunk, szabályozunk, zászlónkra tűzünk, SEMMIT NEM ÉR! Amíg nekik nem tanítjuk a Föld, az állat és ember tiszteletét. Amíg nem alakítjuk napi rutinná, mire mondjon nemet, mikor hajoljon le segítőkezet nyújtani. Amíg számukra, számunkra nem tesszük alapértékékké a védelmet.

Osztályfőnöki óra, biológia óra, testnevelés, kirándulások mind-mind felfűzhető a környezetvédelem témájára. Hogyan? Egy döntéssel: tartalommal töltjük meg az órákat, megmutatjuk az elrettentő példákat, hogy 10 felülés helyett néha 10 hajolás is lehet éppúgy hasznos.

Kedves Tanárok! Vigyétek ki őket az iskola 50 méteres környékére, és a legtöbb esetben a saját diákjaitok által eldobott energiaitalos dobozokat, és cigicsikkeket szedessétek fel velük! Ne vigyétek fast food étterembe őket osztálykiránduláson! A legkisebbeknél hasonlóképp: beszélgetni velük, játékosan tanítani arra, hogyan bánjanak a környezettel, állatokkal. Csak néhány kiragadott téma. A feladat nagy? Nem szokványos? Igen, így van.

És hagyom is most, hogy ezt ízlelgesd.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Ha ezzel megvagy, akkor itt van néhány apró tanács, hogyan kezdj neki:

(Figyelem, ha elindulsz ezen az úton, már most szólok, hogy elhivatottá fogsz válni, és egy NEM gyűlölködő közösségre lelsz)

1. Petpalack helyett használj kulacsot!

2. Nejlon és papír/celofán zacskók helyett vigyél magaddal vászonzsákot (számtalan helyről lehet vásárolni, kiváló zöldségnek, pékárunak)!

3. Ne használj zacskót a banánnak, ananásznak! Szimplán felesleges.

4. A vakum csomagolt felvágottak, húsok, sajtok közül jó pár a pultban is kérhető. Tehát ha ragaszkodsz egy márkához, annak van hulladékcsökkentő alternatívája. (Ha már haladóbb vagy saját edényben kéred)

5. Igyekezz piacon vásárolni, hazai termelőtől! Ha nem vagy biztos, hazai-e, nem ciki megkérdezni, honnan érkezett a termény. Beszélgess!

6. Érdemes a komposztáláson elgondolkodni (ház és lakás esetén is van megoldás).

7. Kevesebb ruhát vásárolj, vegyél műanyagmentes textilipari terméket, természetes anyagból készültet válassz!

8. Fogyassz szezonális ételeket!

9. Papír használatán gondolkodj el: pl. törlőkendő, szalvéta. Használhatsz konyharuhát, és textilszalvétát helyettük!

10. Lehet szívószál nélkül élni!

11. Írd ki a postaládára, hogy, nem kérsz szóróanyagot, ha pedig kapsz vagy szereted lapozgatni, akkor használd fel később kreatívan pl. ajándékcsomagoláshoz!

12. + Beszélgess erről minél többet, hiszen Te is hatással vagy másokra!

Olyanokat írtam le, amelyek nem jelentenek a kényelmes társadalmunknak akkora áldozatot, de mégis szignifikáns módon hathat a folyamatra. A hulladékcsökkentés ezekkel az apróságokkal kezdődik, és alakul át egy életformává.

Megpróbálod?

Mocskos a világ, mocskos világ?

1972. június 5-én kezdődött az ENSZ első környezetvédelmi világkonferenciája. Azóta ez a nap a környezetvédelem napja.
Ennek nyomatékosítására, leszaladtam az irodám környékére, és felszedtem mások mocskát. Igen, így hívom.
15 perc odafigyelés, sajnos ezen a budai utcán most nem látszik. A 300. (!) csikk után abbahagytam a számolást. Ezt a rengeteg csikket, egy közterületi szemetes környékéről szedtem össze (bank és iskola környékén). Nem tudtam befejezni.
Megyek még.

Ez, amit örökségül hagyunk? Bocsánat, a kérdés szükségtelen.

EZ, AMIT ÖRÖKSÉGÜL HAGYUNK.

A zacskó, amiben szedtem és a kesztyű, amit erre rendszeresítettem, egyik sem túl “zöld”. Miért vallom be mégis?
1. Ez az IGAZSÁG. A Föld és a jövőnk nem a zero tolerancia elvvel menthető meg.

2. Én is lépésről-lépésre változtatok. Nem az a lényeg, hogy mindent kidobj, ami műanyag körülötted, hanem ha már van, akkor használd fel valamire, és legközelebb keress ökobarát alternatívát.

A környezet védelme nem egy radikális hóbort, hanem a túlélésünk záloga.

Kezd el apránként!