Korona után – Back to normal?


Reméltem ez a járvány tanít és újrastrukturálhat több mindent a társadalmi működésünkben  vagyis az azt alkotó egyének életében, de most nem úgy tűnik ez az a járvány vagy ez az a társadalom, ahol ez létrejön. 
Két hónap bezártság adott-e annyi belső munkát, hogy ne ketrecünkből kiszabaduló vadállatként éljük meg a friss levegő ízlelését és  a rohanást a vadonba? 


Kérlek félre ne értsd vagy magyarázd, nem arról van itt szó, hogy gond lenne a tolongó sor fagyizónál, újra ovibajárás, a közösségi élet, vagy a sugarat hányó bulizós magyar a budapesti Király utcában. Ez bőven túlmutat ezen a kérdésen.

Arról lamentálok épp, hogy volt-e tanulsága, vagyis inkább látjuk-e a magunk életére vonatkoztatott tanítást? Vagy esetleg ismét vállatvonva ráfogjuk világunk jelenét, hibáit, alakulását a nagyhatalmi érdekre, az arctalan hatalmakra, a pénz-hatalom örök duettjére, vagy akár a természet rendjére? Vírusok voltak-lesznek, jönnek-mennek elve alapján.
Szerintem szükséges a járványt az egy-egy ember szintjén nézni pl. munkával, iskolával, pénzzel, barátsággal, házassággal, önmagunkkal stb. kapcsolatos változásait.


Néhány példa:
Megéljük-e

–  a munka megtartásának pillanatnyi örömét, akik nem veszítettük el az állásunkat, vállakozásainkat?-  az egészség és annak megőrzésének örömét-  a csend és hang általunk választott jelenét?


Gondolunk-e

– az anyagi helyzet és a pénz beosztásának újrahúzására? 

– az utazáshoz való viszony megváltozásárara, a hazai turizmushoz való viszonyra?

– a fogyasztói kultúránkra, a ruha és élelmiszer vásárlási szokásainkra, azok szükségességére és szükségtelenségére?


Látjuk-e

a környezetszennyezéshez való viszonyunkat, milyen eredményt hozott az emberiség ajtó mögött maradása a levegő tisztaságában, a fogyasztási preferenciák termelési csökkenéseiben?

– mások nehézségeit és akár sajátunk közötti hasonlóságokat, 

– a barátságainkat, kapcsolatainkat, családunkat, melyek lecsupaszítva manírok nélkül mutatták meg magukat az elmúlt hónapokban?


Akarjuk-e mindezt látni, megélni és ezzel újrakezdeni? Akarunk-e döntést hozni, hogy nem térünk vissza teljesen az előző életmódhoz, élethez, hanem alakítunk rajta? Akarunk-e merni változtatni magunkon, fejben, lélekben, környezetben?
Én mindenképp. Tanítás érkezett, megnézem mit értettem most meg belőle, a magam életét tekintve. Van irány, amiben megerősített, s van mire felhívta a figyelmemet, a látóterembe hozta .

Kép: Banksy – street artist

Belső csend – külső zaj

A koronajárvány önismereti lehetőségei

Ö r ü l ö k. Tudom, sokak szerint bűn ilyet mondani, de ezen az oldalon talán lehet.

Oka van ennek a világszintű folyamatnak. A kérdés: mi egyénként mit hozunk ki belőle?

Ismét leírom: örülök, mert a zajban végre CSEND lehet egy kicsit.

Elkezdődhet a csendesség.
Most többen kezdhetik lelkük zivataros, olykor aggódó, olykor nyugodt mondandóját meghallani, mert nem kell iskolába rohanni a gyerekkel, munkába vagy kifliért vacsorára.

Tudom, hogy legtöbbünknek nincs több ideje. Sőt!!! Azonban van lehetőség az átstruktúrálásra, most hogy a zajok halkabban szólhatnak, csak hagyni kell.

Nem kell tanárnak lenned, jó szakácsnak sem! Nem kell most ablakot takarítanod, ha úgy érzed, feszülsz tőle, vagy önmagadtól megy el az idő!
Nagyon fontos, most kell, hogy időd legyen:
az önmagaddal való megismerkedésre. Hogy jó-e a munkád, a családi életed, a terveid, a vágyaid….hogy ezek azonosak-e a belső valóságoddal, és jöhet valami új, ha arra jutsz: nem.
Bátrabban, mint eddig.

A zaj, ha engedjük, elcsitul egy kicsit, és meghallhatjuk, mit üzen a belső motorunk.

Kép: Frida Kahlo

Korona járvány lélektana – tabuk és tabuk

A “Maradjotthon” jelenség és ami mögötte van.

A “Maradj otthon” egy nagyon fontos üzenet. Mégsem teszik sokan. Így keresni kezdtem a válaszokat. Arra jöttem rá, hogy nekem a “maradj otthon” üzenet kevés. Nagyon fontos, de nem elég. Nekem nem. (Mielőtt félregurulna, mi is #önkéntes #karanténba vonultunk.)

Nyilván vannak, akinek magyarázni nem kell, érti, vannak, akik fel sem fogják ésszel, miért kell otthon maradni, vannak, akik indokoltan nem tehetik, és vannak, akiknek kell egy kis empatikus közeg, hogy talán mégis megtegyék. Segítsünk most, azoknak, akiknek az otthonlét lehet nehezebb, vagy másabb, mint másoknak.

Nem beszélünk eleget arról, ha bezárult az ajtó mi történik sok családban, otthonban, fejben.

Kérlek gondoljunk most együtt is egy kicsit a következőkre:

Az egyedülálló emberek: egyedül otthon lenni, akár úgy dolgozni, most magányt, szorongást válthat ki.
Úgy vélem sokan közülök még jobban fogják igényelni a barátaikkal való kapcsolattartást, vagy akár jobban keresik az online közösségeket. Keressék is bátran, most nagy segítség lehet, nyitottabbak és befogadóbbak a közösségek is. Ha van olyan barátod, rokonod, aki egyedül van a lakásban, talán érdemes többször keresned ebben az időszakban.

A megromlott párkapcsolatban élők: ez egy kapcsolatpróbáló időszak. Több olyan párt ismerek, akik sem kettesben, sem gyerekkel nem igazan érzik jól magukat. Legalábbis menekülnek az ilyen intim helyzetektől, gondolok azokra, akik pl. akik leginkább többed magukkal mennek programozni, leosztva a dialóguspárokat. Férj-férj, anya-anya stb. szerintem értitek.
Most viszont nincs menekülés. Színtiszta állapot van. Ez jól és rosszul is elsülhet.

A válás előtt állók: azok, akik a kapcsolat végét már érzik, vagy netán már ki is mondták, de még közös a fedél.
Ezekben az otthonokban a feszültség még nagyobb lehet a megszokottnál, a verbális vagy netán már érzelmi és fizikai agresszió intenzívebben lehet jelen, csapódva a vétlen gyereken is.

Már hozom is ide a “külön élő szülőket osztott gyermekfelügyelettel”:
Indulatot szülhet a vis maior okozta családi rendszer felborulása. Pl. a “hétvégi váltóműszakos” szülők között, ha alapvetően is elmérgesedett a viszony, most tovább fajulhat.
A GYEREK AZ ELSŐ. Kérlek, lássátok, hogy a gyerekek nyugalmának forrása a szülő lélekállapota.
Mondom mielőtt még érzelmi bántalmazások lavinája indulna be a következő időszakban.

A kapcsolati erőszakban élő családok: az általánossá vált, kicsit felelőtlenül generált #pánikhangulat egy szeretetben élő családnak is próbatétel, hiszen meghozta az anyagi szorongást és a 24 órás bezártságot, ami sokakban óriási feszültségforrásként kezdett dolgozni. Egy erőszakkal teli otthonban az indulat még jobban elszabadulhat.

Sajnos félek, több helyen lesz jelen a gyermekbántalmazás is, épp amiatt, mert a szülők, akik aggódnak az egészség, az anyagiak, a tanulás miatt, ingerültebbek lesznek, és már szalad is a pofon, és a szóban sárba tipró bántás. NE TEDD!!!!! Ventillálj, figyelj magadra, legyél megengedőbb magaddal szemben is. Idegrendszerünk folyamatosan telítődik, de folyamatosan lehet normalizálni is, kinek meditációval, zenével, filmmel, egy nyugodt kávéivással stb.

A krónikus #betegséggel küzdők: most szándékosan hangsúlyozom, hogy FIATAL. Több ezer fiatal áll a fronton, pl. daganattal szembeni küzdelemmel, legyengült immunrendszerrel, kimerült lélektartalékokkal. Biztos nem a sajnálatunkra van szükségük, hanem egy fertőzésmentesebb környezetre és aktiválható orvosokra.

A várandósok: az évekkel ezelőtti várandóságom alatt szalmonellás lettem a 6. hónapban. Nagyon beteg lettem. Egyedül feküdtem az elkülönített kórteremben, napi egyszer rámnézett valaki. Az önvád és a szorongás egymással kegyetlenül versenyezett, próbálták mélyen beásni magukat. Nem hagytam. Akkor még csak relaxációval és légzésgyakorlatokkal, zenével és a férjemmel való beszélgetésekkel hoztam magam vissza a jelenbe, és fogadtam be a gondolatot:
vezetett vagyok, vannak dolgok melyekre nincs ráhatásom.
Ez feloldozott, felszabadította az aggodalmamat, és vallom ezt a mai napig: nem mi irányítunk.

Ha a fentiek közül (és a lista tudom bőven nem teljes) bármelyikben magadat véled felfedezni, szeretném ha tudnád, nem vagy egyedül!

Figyeljünk másokra!

Köszönöm, hogy olvasod a blogot.

Kép: Vincent Van Gogh